Jódkészítmények
A jódkészítménynek orvosi használata (oszlató szerekül) már
régi keletü, s még mielőtt a tengeri növényeknek jódtartalma ismeretes lett
volna, azok már használva voltak ilyen célokra; nevezetesen a tengeri algáknak
és a spongiáknak hamva aethiops vegetabilis és spogia usta neve alatt. Csak e
század elején (1820) mutatott rá Coindet genfi orvos azon munkájában, melyet «a
golyva elleni uj orvosságról» közzétett, hogy az említett növények oszlató és
felszivató hatásának tulajdonképpeni oka az azokban foglalt jód lehet. A J.
közül leggyakrabban a jódtinktura és a jódkálium használatosak; az ellőbbi,
mióta a szabad jódnak a gyomor utján vételekor jelentkező veszedelmei
ismeretesek, ma már majdnem kizárólag külsőleg; az utóbbi pedig belsőleg
rendeltetik. Ha a jódtinkturát (v. még inkább a jódkálium vizes oldatában
oldott jódott), vagy a jódkáliumos és jódos kenőcsöt a bőrre kenjük, akkor azon
gyulladás fejlődik, az irhának halszálerei erősen kitágulnak, az epidermis alá,
de a mélyebb rétegekbe is, savó és igen sok lymphocyta, fehér vérsejt izzad ki,
melyek azonban napok mulva eltünnek, s helyükbe finom zsircseppek lépnek; ezen
elzsirosodás aztán a környékező szövetelemekre, nevezetesen a gyulladásosan
tultengett kötőszövetre is kiterjed s ily módon történik (mesterséges orbánc
keletkezése árán) a daganatok és különböző bőrbajoknak eloszlása. A
jódkáliumnak és jódnátriumnak, ugy szintén a ritkán használt jódammoniumnak
belsőleges hatása szintén a belőlük szabaddá lett jódtól származik; Ehrlich
szerint ugyanis a szervezetnek salétromsavas sói már gyengén savanyu közegben,
sőt már szénsav jelenlétében is, a jodidokból jódot szabadítanak fel. Ezért
ajánlja ő a hevenyés jódmérgezés ellenszeréül a szulfanilsavat, mert a
salétromsavat szorosan megköti. E fontos J.-et különösen szifilisnek későbbi
szakaiban, továbbá skrofulás bajokban szokás rendelni; de azonkivül krónikus
fémmérgezések (kéneső, ólom), golyva, asztma, a legkülönbözőbb savós
kiizadások, krónikus bőrbetegségek stb. ellen is sikerrel használhatók.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|