Jodocus

v. Jobst, luxemburgi János cseh király unokája, János Henrik herceg fia, ki atyja halála után (1375) a morvai határgrófságot örökölte. Tudományosan képzett, de kapzsi és lelkiismeretlen fejedelem volt. Vencel császártól Luxemburgot, Zsigmond választó-fejedelemtől pedig (1388) Brandenburgot hűbérül, Lusaciát pedig teljes birtokjoggal adományozta neki. Zsigmond (magyar cseh) királlyal hol barátságos, hol ellenséges lábon állott. 1410 őszén a német királyválasztáskor is fellépett ellene, amidőn azután 3 szavazattal 3 ellenében mind a ketten megválasztattak. Vencel császár vonakodott lemondani méltóságáról s igy egyszerre három gazdája volt a német-római koronának, amint három pápa is volt abban az időben. Ámde J. ellenkirálynak uralma nem tartott soká, az egyik pápa kiátkozta és néhány héttel megkoronáztatása előtt 1411 jan. 17. meghalt. Benne kihalt a luxemburgi családnak morva ága, melynek birtokai a cseh ágra, vagyis Zsigmondra szállottak.

Forrás: Pallas Nagylexikon