Jodoform

trijódmetén, CHJ₃. Jódban dus szénvegyület; fontos antiszeptikus gyógyszer. Felfedezte Serullas 1822.; eleinte hidrogénmentes vegyületnek tekintették. Helyes összetételét 1834. Dumas állapította meg. Különösen borszeszből, továbbá aldehid, aceton, cukor és más szénvegyületekből, lugos oldatban szabad jód hatására képződik. Előállítása ugy történhetik, hogy nártiumkarbonátot vizben oldanak, az oldathoz kevés alkoholt elegyítenek és a folyadékot 70°-ra felmelegítve, porrá dörzsölt jódot hintenek bele. A sárga kristályos csapadék alakjában kiváló J.-ot a folyadék kihülése után leszürik, kimossák és megszárítják; esetleg borszeszből is átkristályosítják. Sárga, a hatszögű kristályrendszerbe tartozó kristálylemezkékből áll. Szaga kellemetlen, a sáfrányra és brómra emlékeztető, nagyon tapadó. Vizben csak nyomai oldódnak; borszeszben elég könnyen, éterben, kloroformban és széndiszulfidban könnyen oldódik. Fs. 2,0, op. 119° C. Az analog összetételü kloroformnál könnyebben bomló. Zárt csőben hevítve más bomlástermékek mellett metilénjodid CH₂J₂ is képződik. Mint külső gyógyszer a jódot helyettesíti.

Forrás: Pallas Nagylexikon