Jogerő

(res judicata), A birói határozatnak rendes perorvoslattal meg nem támadhatósága. Jogerősnek, jogerőre emelkedettnek azt a birói határozatot mondjuk, mely ellen rendes perorvoslatot egyáltalán v. többé használni nem lehet. Az az időpont, amelytől a birói határozat megtámadhatatlanná lesz, képezi a határozat jogerőre emelkedésének időpontját. Ez különböző lehet. A határozat, ha oly biróságtól ered, mely az illető kérdésben végérvényesen határoz, ugy hogy az ellen bármily perorvoslat törvény szerint kizárva van, kihirdetésével azonnal J.-re emelkedik. Itt tehát a kihirdetés s a J.-re emelkedés időpontjai egybeesnek. Egyéb esetekben a határozat csak akkor emelkedik J.-re, amidőn a felek abban kifejezetten megnyugodtak; ha a perorvoslat közbenvetésére előszabott határidő annak igénybevétele nélkül lejárt, ha az igénybevett perorvoslatot a fél jogérvényesen visszavonta, vagy a biróság elutasította. Megkülönböztetjük az abszolut és a relativ J.-t, a szerint amint a határozat valamennyi fél, v. a feleknek csak egyike v. másika irányában emelkedett jogerőre. Bünvádi ügyekben az itélet relativ jog ereje annyiban el van ismerve, amennyiben az itélet a vádlottnak fellebbezése alapján a vádlott hátrányára meg nem változtatható, - ellenben a relativ J. nem jő figyelembe, amennyiben a fellebbező vádlott javára szolgáló tekintet alapján, ha az büntársaira is kiterjed, az itélet az utóbbiak javára is megváltoztatandó, habár fellebbezéssel nem éltek is, - s amennyiben továbbá a vádló által a vádlott hátrányára használt fellebbezés mindenkor a vádlott előnyére is használtnak tekintendő. A J. jogi hatása először is a birói határozat végrehajthatósága. A törvény azonban bizonyos esetekben nem a jogerős ítéletnek végrehajtását is megengedi de csak polgári ügyekben. Bünügyekben általános elv, az, hogy nem jogerős itéletet végrehajtani nem lehet, a fellebbezésnek tehát mindig halasztó hatálya van. A személyes szabadság érdekében mégis azzal a módosítással, hogy a fogva levő vádlottat, ha a biró felmentő itéletet hozott, szabad lábra kell helyezni, habár a vádló a felmentő itélet ellen fellebbezett is. Ez alól csakis a legsúlyosabb bünesetekben lehetvén kivételnek helye. A járásbiróságok és a közigazgatási hatóságokhoz tartozó bünügyekben az eljárási rendelet kivételesen megengedi, hogy a vádlott az ellene kiszabott szabadságvesztés büntetését a fellebbezett itélet alapján is megkezdheti, ha az itéletnek büntető része ellen ő maga nem fellebbezett.

A J. további, második hatálya, hogy az itéletileg eldöntött igényt többé biróilag érvényesíteni nem lehet; ez az u. n. «Ne bis in idem». A birói tévedések lehetőségére való tekintettel azonban a törvény ugy a polgári mint a büntető ügyekben bizonyos feltételek alatt a pernek megujítását megengedi. Ezt nálunk polgári perekben perujításnak, bünügyekben ujrafelvételnek nevezik. A J.-nek ezt a két hatályát alaki J.-nek nevezik. A J.-nek harmadik hatálya, melyet az alaki J.-vel szemben az itélet anyagi jogerejének neveznek az, hogy a jogerős itélet a való igazság, a peres jogviszony valódi kifejezésének tekintendő, vagyis azt, amit a jogerős itélet kimondott, valónak kell tartani, «Res judicata pro veritate habetur», vagy «Res judicata jus facit». Arra nézve, hogy mi emelkedik az itéletben ily anyagi J.-re, eltérők a nézetek. Minthogy azonban tényleg a dolog ugy állhat, hogy a birói itélet a valóságnak meg nem felel, tehát csak alaki igazságot tartalmaz, de az anyagi igazságnak meg nem felel; minthogy a polgári birónak sokszor az alaki igazsággal meg kell elégednie, a büntető birónak ellenben mindig az anyagi igazság kiderítése képezi feladatot, általánosan elfogadott elv az, hogy a büntető birót a polgári birónak itélete nem köti; azokban a magánjogi kérdésekben, amelyektől függ, hogy létezik-e valamely és mily büncselekmény, a büntető biró önállóan határoz, akkor is, ha ugyanabban a kérdésben a polgári biró már jogerősen határozott. Az itélt dolog (res judicata) továbbá csak az illető peres felek s jogutódaik között alkot jogot vagyis «jus facit inter partes».

Forrás: Pallas Nagylexikon