Johanna

1. sziciliai királynő, a nápolyi Anjouház ivadéka, Károly calabriai herceg és Valois Mária leánya, ki messze külföldről is belejátszott fényes korunk történetébe. Ismeretes (l. András), hogyan lett András magyar herceg jegyese 1333-ban, s hogyan jutott férje mellőzésével egyedül a sziciliai trónra Sancia özvegy királynő gyámsága alatt. Anyja fönhatósága sehogysem tetszett J.-nak, kit gonosz udvara egyre idegesebbé tett a jó erkölcsök s a magyar Anjouk iránt. Tékozlásban, örökös ünneplésben, szerelmi kalandokban töltötte életét s mellette férjének osztályrésze gyülölet, megvetés volt. Hizelg_, mindent igérő kérései még András anyját is megakadályozták szándékában. Igéretei, javulást célzó föltételeinek betöltése férjgyilkosságban lett bünrészessé - ha egyébbel nem is - azzal, hogy tétlenül nézte ágyából férje haldoklását, halála fölött legkevésbé sem szánakozott, s a gyilkosságról szépítgető, történelmi hűtlenséget eláruló tudósításokat küldözött szét. Még világra sem jött András herceg utószülöttje, mikor már J. tarantói Róberttel jegyben járt, de ezzel csak néhány botrányos kalandot rendezett, azután jegyese öccsével, tarantói Lajossal lépett házasságra 1347. Már 1348. együtt védekeznek a bosszut állni képszülő Lajos magyar király ellen, de hiveiktől elhagyatva, egyszerre lettek hazátlanokká is. Lajos király eltávozta után 1349 febr. visszatértek Nápolyba, hol J. ismét szabadabb életet élt s azért férje, mikor erre rájött, nyilvánosan férjgyilkosnak, rimának nevezte. De azért nemsokára összebékültek. 1352. Nagy Lajossal hosszas alkudozás után békét kötöttek, de ennek megerősítését nagy királyunk megtagadta. Ez időtől kezdve a J. ellen elrendelt vizsgálatról mit sem lehet hallani. Tarantói Lajos 1362 május 26-án meghalt. Egy év mulva aragoniai Jakab cimzetes majorkai királlyal, a birtok és hatalom nélkül élő fejedelmi sarjadékkel kötött harmadik házasságot, de ez sem volt szerencsésebb az előbbi kettőnél. Jakab kalandos tervekkel nyugtalanított életének csakhamar vége szakadt. J. már most trónörökösről kezdett gondoskodni, s ezt meg is találta kis unokahugában, Margitban, kit Durazzói Károllyal házasított össze. A kiszemelt örökösök ügyét az egyházszakadás segítette előre. J. ugyanis időközben negyedszer is férjet szemelt magának, még pedig - a nápolyiak botránkozására - egy német zsoldos katonát, Braunschweigi Ottót. Ámde J.-t belevitte önfejüsége az egyházszakadásba. VII. Kelemen ellenpápának ő lett legfőbb védelmezője, palotája annak menedékvára. Ezért őt VI. Orbán 1380 ápr. 21. kelt bullájával trónjától megfosztotta, alatvalóit föloldozta a hűségi eskü alól. E rendelkezés végrehajtója Nagy Lajos királyunk lett, ki megtörötten, korban előhaladva jogait Durazzói Károlyra ruházta, sőt neki Nápoly ellen segítséget is adott. Durazzói Károlyt 1380 jul. 8. a pápa III. Károly néven Rómában királlyá kente és megkoronázta. J. sem tudta utját állani Károlynak, Ottó fogságba esett, J. megadta magát. Károly hálából jól bánt vele mindaddig, mig háta mögött a provenciakat ellene izgatni nem kezdette, ekkor Muro várába záratta s 1382 máj. 22. megfojtatta. Feslett, tékozló élete mellett bájait emlegetik, önfejüségét s nehezen menthető bünrészességét, mint árnyoldalakat kissé megvilágítják érdemei: Nápolyt szépítette, kereskedelmét emelte, az igazságszolgáltatásra felügyelt; idősb korában eszességét, természetes ékesszólását, áhitatát dicsérik, mely utóbbi templomok emelésére vitte. Négy férje mellett utoljára is gyermektelenül halt meg. Andrástól 1345 dec. 25. Károly Martell született, ez 1346 nyarán elhalt Budán, hová ápolás végett hozatta Nagy Lajos. Második férje halála (1362 előtt halt el a házasságukból származott két leánygyermek: Franciska és Katalin. V. ö. Pór A., Nagy Lajos király (125., 157., 163., 523., 530., 546., 549. stb. old.).

2. J., nápolyi királynő (1414-35), III. Durazzói Károly leánya, szül. 1371., megh. 1435 február 2. Bátyja Ulászló halála után reá szállott a trón, de méltatlan viseletével nem vált annak diszére; 1389. osztrák Vilmoshoz, 1415. Bourbon Jakabhoz ment nőül, de egyikhez sem volt hű. Ez okból Jakab J. szeretőjét, Alopo-t kivégeztette, J.-t magát pedig börtönbe vetette. Hivei azonban kiszabadították J.-t, ki erre férjét csukatta a tömlöcbe. Rövid idő mulva azonban Jakab is kiszabadult és Franciaországba menekülvén, magára hagyta J.-t, ki Caraccioli János karjaiban keresett vigasztalást. Életmódja és kormánya azonban saját országában oly botrányt idézett elő, hogy III. Lajos (Anjou) időszerünek látta idényeit Nápolyra érvényesíteni; ekkor J. V. Alfonzot (l. o.), Aragonia királyát hivta Lajos ellen segélyül, kit 1425. utódának is fogadott. Alfonz el is jött és Lajost hadastul megszalasztotta. Nyomban reá azonban J. Alfonznak adott szavát megszegte és Lajost fogadta utódának, ennek elhunyta után pedig annak öccsét, René harceget. Ezt azonban ez idő szerint a burgundi herceg fogva tartotta és igy nem eset Alfonznak nehezére a királyságot a maga részére hódítani. V. ö. Crivelli, Della prima e della seconda Giovanna (Padova 1832).

Forrás: Pallas Nagylexikon