John

1. Eugenia, Marlitt E. név alatt ismert regényirónő, szül. Arnstadtban 1825 dec. 5., megh. u. o. 1887 jan. 22. Kereskedő leánya volt s 17 éves korában a schwarzburg-sondershauseni hercegnő örökbe fogadta és zenei tehetsége kiképzése végett 3 évre Bécsbe küldte. Fülbaja következtében azonban bucsut kellett mondania a szinpadnak, amelyre már eredménnyel lépett volt s igy mint felolvasónő és utazási kisérő visszatért a hercegnő udvarába. 1863. elhagyta ezen állását és Arnstadtban telepedett meg bátyjánál, ki az ottani reáliskolában mint tanár működött. Mint irónő 1865. lépet fel először Die zwölf Apostel c. novellájával a Gartenlaube-ban, amelyben későbbi elbeszélései és regényei is megjelentek. Nevezetesen: Goldelse 81866); Balubart (1866); Das Geheimnis der alten Mamsell (1868); Thüringer Erzählungen (1869); Die Reichsgräfin Gisela (1870); Heideprinzesschen (1871); Die zweite Frau (1873) Im Hause des Commercienrathes (1877); Im Schillingshof (1880); Die Frau mit den Karfunkelsteinen (1885). Legtöbb műve több kiadást ért; műveinek illusztrált kiadása 1890. jelent meg; magyarra is többször lefordították egyenkint s az összkiadást is.

2. J. Ferenc báró, osztrák tábornok és hadügyminiszter, szül. Bruckban (a Lajta mentén) 1815 nov. 20., megh. Bécsben 1876 máj. 25. Mint a bécsujhelyi katonai akadémia végzett növendéke lépett 1835. egy gyalogsági ezredbe, és 1845. a táborkarhoz került, majd pedig Lombardiába Radetzky oldalára. Rész vett az 1848-49. piemonti háboruban, melyben annyira kitünt, hogy egy évben kapta a vaskoronát, a katonai érdemjelet és a Mária Terézia rendjelt. 1857. ezredes és báró lett, 1859. a IV. hadtest táborkari főnöke (déli Tirolban), 1860. pedig a Benedek vezénylete alatt Felső-Olaszországban állomásozó hadtestnek lett táborkari főnöke. Az 1866. olasz háboru küszöbén Albrecht főherceg táborkari főnökévé tették és ebben az állásban köztudomásulag a legnagyobb érdemeket szerzett. Az ő terve volt, hogy a várnégyszög oltalma alatt táborozó osztrák hadsereg erőltetett éjjeli menetben a Mincio folyón átkelő olasz hadseregnek elébe menjen és az másnap reggel, még sztrategiai fölvonulása közben meglepje. A custozzai csatában pedig annyira kitünt, hogy altábornaggyá léptették elő. 1866. okt. a hadügyminisztérium élére állították, hogy a porosz háboruban levert hadsereget gyökeresen reformálja. 1867. máj. az urak házának lett tagja, dec. pedig közös hadügyminiszter. Mint ilyen keresztülvitte a hadsereg ujjászervezését és behozta az általános hadkötelezettséget s életbe léptette egyuttal az egyévi önkéntesek intézményét. De már 1868 jan. leköszönt magas állásáról és egyideig rendelkezési állapotba helyeztetett. 1869 márc. tartományi parancsnok lett Grazban, nemsokára táborszernagy és végre a táborkar főnöke.

3. J. Rikárd Ede, a német kriminalista, szül. Marienwerderben 1827 jul. 17., megh. Göttingában 1889 aug. 7. Tanulmányait végezte; 1853. docens, 1856. rendkivüli, 1859. rendes egyetemi tanár lett Königsbergben, 1868. Kielben, 1869. Göttingában, 1870. tanácsos Lübeckben, ahonnan 1876. ismét visszatért tanszékére Göttingába, 1862-1867. tagja volt a porosz képviselőháznak s mint ilyen a nemzeti szabadelvü frakció első hiveihez tartozott. Művei: Das Strafrecht in Norddeutschland zur Zeit der Rechtsbücher (1858); Die lehre vom fortgesetzten Verbrechen (1860); Entwurf mit Motiven zu einem Strafgesetzbuch für den Norddeutschen Bund (1868); Die Verbrechen gegen den Staat (1871) és Commentar zur Strafprocessordnung (1881-89, folytatta Lilienthal).

Forrás: Pallas Nagylexikon