Görögországhoz tartozó szigetcsoport a Joni- és
Földközi-tengerben Albania és Görögország Ny-i partjai mellett. 7 nagyobb
szigetből: Korfu v. Kerkyra (712 km2 ter.), Paxo (19), Leukasz
(285), Ithaka v. Theaki (97), Kefallenia (664), Zakynthosz v. Zanthe (427) és
Kythera v. Cerigo (277) és több kisebből (Fano 15 km2, Merlera 8,
Szamotrake 4, Antipaxo 3, Meganizi 23, Arkudi 4, Kalamo 20, Kastus 8, Atoko 4,
Dragonera 7, Petala 7, Oxia 5, Bromona, Makri stb. 3, Cerigotto 10) állanak
összesen 2605 km2 területtel, (1889) 238 783 lak. Mindezen
szigeteket kisebb-nagyobb, mészkőből és mészkő-korszakban képződött palákból
álló hegyek takarják, amelyek közül a Kefallenián levő Ellatosz (1599 m.), a
Leukaszon levő Nomali (1143 m.) a legmagasabbak. Éghajlatuk nagyon szelid.
Földjük termékeny, csak vizhiányban szenved szükséget. A főbb termékek: apró
szőllő, bor, olaj és déli gyümölcsök, erdőkben nagy a hiány; a juh- és
kecsketenyésztés az állattenyésztés egyedüli ágai. A kereskedelem és halászat
virágzó. A lakosok jó része még most is olaszul beszél; anyagi műveltség
tekintetében Görögország többi részeit fölülmulják. Magyar, osztrák, olasz és
görög gőzhajó vállalatok utjai őket egymással, az anyaországgal és a külfölddel
összekötik. 3 nomoszra (Korfu, Kefallenia és Zante) vannak fölosztva; Cerigo az
Argolisz és Korinthia nomoszhoz tartozik.
A J. legrégibb története a görögökével megegyező. A római
uralom alatt Achája provinciához tartoztak. A római birodalom kettéosztása
alkalmával a K.-római császársághoz csatoltattak és 887-ig fölváltva
Longobardia és Peloponnezus themához tartoztak, onnen tul pedig Kefallenia
themát alkották. A görög császárságtól 1186. a normannok ragadták el. 1386-ban
Velence megszerezte Korfut és későbben a többi J.-t is. Velence proveditorek
által kormányoztatta őket, akik lehető nagy anyagi hasznot igyekeztek huzni e
birtokokból, de erélyes védelmükről is gondoskodtak. A velencei köztársaság
bukása után 1797. Franciaországhoz kerültek. Gentilly generális szállotta meg
és 3 prefekturára osztotta. 1799-ben azonban már az egyesült orosz-török
hajóhad a franciáktól elfoglalta és Pál cár a portával 1800 márc. 20.
Konstantinápolyban kötött egyezség értelmében az egyesül 7 sziget neve alatt
köztársasággá alkotta és Capo d"Istriát bizta meg a köztársaság
organizálásával. A tilsiti béke a J.-et ismét visszaadta a franciáknak, akik
1814-ig maradtak birtokukban. Az 1815-iki párisi egyezség szerint a szigeteket
Anglia protektorátusa alatt álló külön állammá tették. Az angolok ekkor
megkapták a megszállás jogát, a hadak főparancsnokságát és a protektorátusokat
egy biztos által gyakorolták, akinek kötelessége lett volna a kormányt a szigetek
nemzetgyüléséből kiküldött bizottsággal egyértelmüleg rendezni. Az 1817 aug.
26-ról keletkezett alkotmány 1818 jan. 1. lépett életbe Sir Maitland Tamás
alatt. Mivel azonban a protektorátust gyakorló idegen hatalomnak igen széles
jogkört biztosított, az anyagi téren elért sikerek dacára, sok
elégülettlenségnek, titkos konspirációknak, sőt nyilt fölkeléseknek is
forrásává vált. A szigetek lakóiban, különösen a görög szabadságharc ideje
alatt, fölébredt a vágy, hogy Görögországhoz csatlakozzanak. Heves ellenzéki
szellemet teremtettek Douglas Howard főkormánybiztos erőszakos intézkedései. Az
1848-ik év a J.-en is éreztette hatását. A lakosok sajtószabadságot, a
népképviselők közvetetlen választási jogát, külön hadsereget, stb. kivántak, de
mivel kivánságaikból az angolok semmit sem teljesítettek, szept. 26.
Kefallenián lázadás tört ki, amely a többi szigetekre is átterjedt, de
erőszakosan elfojtatott. 1849. hasonló forradalom tört ki és a Görögországgal
való egyesülést követelte, de szintén sikertelen maradt. A lakosság ezentul
csak a népképviseleti gyülésen nyilvánította kivánalmait, de mindig
erélyesebben. Végre 1863-ban, midőn Görögország trónját György, dán herceg
nyerte el, Angolország kinyilvánította, hogy hajlandó a protektorátusról
lemondani; erre ugyanazon év okt. 5. a korfui parlament ünnepélyesen kimondta a
J. egyesítését Görögországgal, amit az 1815-iki párisi békeért kezeskedő
hatalmak is jóváhagytak. 1864 jan. 2. azután Sir Storks Henrik angol
főkormánybiztos a szigeteket formaszerüen is átadta a görög kormányt
megbizottjának, Zaimisz Th.-nak.
Forrás: Pallas Nagylexikon