Jonson

(ejtsd: dsonszn) Ben, angol iró. Shakspere kortársa és mellette az angol renaissance szinműirodalmának legkiválóbb művelője. Szül. Londonban 1573 jun. 11., megh. u. o. 1637 aug. 16. Családjának a szegénysége nem engedte, hogy a tudós pályák valamelyikére lépjen, hanem megtanulta a kőmüves mesterséget és mint kőmüves legény töltötte ifjuságát. Később katona lett és résztvett a flandriai háboruban. A csatatérről hazatérve, a szinháznak szentelte magát, még pedig oly sikerrel, hogy élete végső éveiben az udvartól 100 font sterling évdijat huzhatott. Számos darabot irt, vigjátékokat és tragédiákat egyformán. Legnevezetesebb munkája az Every man in his homour (1598) cimü vigjáték, amelyben mindegyik szereplő, megfelelően a mű cimének, a maga vaskos, zabolátlan természetességében lép föl. Nagy hatást tett egy másik vigjátéka is, a Bartholomew fair (1614), amely a smithfieldi vásár furcsa jeleneteit viszi a szinpadra. Tragédiái: Sejanus (1605), Catilina (1611) már kevesebb méltánylást érdemelnek meg, hidegek és mesterkéltek; gazdag képzelem jellemzi azonban azokat az álarcos-meneti jeleneteket, amelyeket az udvar számára költött. Kiváló érzéke volt kortársainak a félszegsége iránt és noha ő maga is hódolva a divatnak, egyik darabjában (Cynthia"s revels 1599) Erzsébet királynőt istennő gyanánt magasztalja, más műveiben annál hábben rajzolja és annál élesebben ostorzza korának visszáságait. Ebből a szempontból művei érdekes, erkölcstörténelmi források számába mehetnek. Holtteste a Westminster Abbeyben nyugszik, sirkövén e felirással: O rare Ben Jonson.

Forrás: Pallas Nagylexikon