Joó

István, pedagogus, szül. Szatmár-Németiben 1836 jun. 17. A gimnáziumot szülőföldjén végezte, 1854. pedig Debrecenbe ment a hittudományi tanfolyam hallgatására. A teologia végzése után egy évig elemi isk, tanító volt a kollégiumban, azután gr. Gegenfeld Ottó fia mellé ment nevelőnek s e minőségében töltött 7 évet. Nevelősködése után a szatmár-németi ref. egyház lelkészül választotta. 1866-1872-ig viselte a papi hivatalt. 1872. a tiszántuli ref. egyházkerület a debreceni főiskolában fölállított tanítóképezde igazgató-tanárává tette. E hivatalt 21 évig folytatta, mig aztán 1894. az egyházkerületi gimnáziumok főigazgatójává léptették elő. Tanári munkássága mellett több cikket irt egyes lapokban; 1879. és 1880. a Debreceni Prot. lap szerkesztője volt; önállóan több egyh. beszéden kivül megjelent tőle: A vallástanítás módszertana; Emlékbeszéd Amos Comenius négy százados emlékünnepélye alkalmából; A neveléstan kézikönyve, tanítóképezdék számára (194); Emlékbeszéd Felméry Lajos felett (1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon