Joó
István, pedagogus, szül. Szatmár-Németiben 1836 jun. 17. A
gimnáziumot szülőföldjén végezte, 1854. pedig Debrecenbe ment a hittudományi
tanfolyam hallgatására. A teologia végzése után egy évig elemi isk, tanító volt
a kollégiumban, azután gr. Gegenfeld Ottó fia mellé ment nevelőnek s e
minőségében töltött 7 évet. Nevelősködése után a szatmár-németi ref. egyház
lelkészül választotta. 1866-1872-ig viselte a papi hivatalt. 1872. a tiszántuli
ref. egyházkerület a debreceni főiskolában fölállított tanítóképezde
igazgató-tanárává tette. E hivatalt 21 évig folytatta, mig aztán 1894. az
egyházkerületi gimnáziumok főigazgatójává léptették elő. Tanári munkássága
mellett több cikket irt egyes lapokban; 1879. és 1880. a Debreceni Prot. lap
szerkesztője volt; önállóan több egyh. beszéden kivül megjelent tőle: A
vallástanítás módszertana; Emlékbeszéd Amos Comenius négy százados
emlékünnepélye alkalmából; A neveléstan kézikönyve, tanítóképezdék számára
(194); Emlékbeszéd Felméry Lajos felett (1894).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|