Jordaens

(ejtsd: jordánsz) Jakab, flamand festő, szül. Antwerpenben 1593 máj. 19., megh. u. o. 1678 okt. 18. Már 14 éves korában Van Noort Ádám tanítványa lett és az is maradt 8 éven át. 1616. nőül vette mesterének leányát, Katalint, miután 1615. az antwerpeni festőcéh mestere lett. Hosszu életét egészen szülővárosában töltötte. Sirját 1877 óta emlék diszíti. Bár tehetsége főleg a genrefestészetre, a népéletből vett humoros jelenetek ábrázolására utalta, festett vallásos tárgyu allegoriai és mitologiai képeket is. Leghiresebb vallásos tárgyu képei: A pásztorok imádása, az Utolsó vacsora (antwerpeni muzeum); Jézus kiüzi a kalmárokat a templomból (Páris, Luovre); Bemutatás a templomban, A gyászolók Krisztus sirjánál, A tékozló fiu (drezdai képtár); Szt. Katalin eljegyzése (Madrid, Prado muzeum). Hasonló realisztikus, igazi flamand fölfogásuak mitologiai képei, mint Ariadne Naxosz szigetén (drezdai képtár); Meleager és Atalanta (Madrid, Prado); Bacchus neveltetése (Cassel, képtár). Művészetét legfényesebben tanusította genreszerü képeiben. Világhirüek: a Három muzsikus (madridi muzeum), de kivált a Vizkeresztünnepélyt ábrázoló képei (bécsi, párisi, casseli, braunschweigi és lillei gyüjtemények). Többször ábrázolta a paraszt és a szatir vig történetét is. A müncheni, casseli, brüsszeli és szt. pétervári képtárakon kivül a budapesti orsz. képtárnak is van egy ilyen példánya (738. sz.), mely művészetét fényesen mutatja be. Arcképei közül kitünőek: Saját arcképe (Páris, Louvre); Családi kép (madridi muzeum). A budapesti orsz. képtárban levő férfiarckép (722. sz.) is erőteljes, igazán festői fölfogásu arcképei közé tartozik. De egészséges realizmusa, hatalmas szinérzéke, jóizü humora a legnagyobb flamand festők közt adnak neki helyet.

Forrás: Pallas Nagylexikon