Jószágcsere

(cambium), az 1848 előtti magyar magánjogban a J.-re különös szabályok állottak fenn. helye volt akkor, midőn két jószág tulajdonosa kényelmesebb használat végett jószágot cserélt. Lényegéhez tartozott, hogy a jószágok értékében nevezetes különbség ne legyen. A J. lehetett tiszta (cambium purum) v. vegyes (cambium mixtum), a szerint, amint a jószág jószágért adatott vagy az esetleges csekélyebb értékkülönbség pénzzel kiegyenlíttetett. Ha a különbség oly nagy volt, hogy a cserélő fél nagyobbára pénzt kapott, ez álcsere (cambium simulatum). A J. továbbá lehetett örökös v. ideiglenes, mely utóbbi zálog természetével birt. Ha az okiratba a felek ezt a záradékot: «Semmi jogot és jogtulajdont fenn nem tartván» (nullum jus nullamve juris proprietatem retineundo) föl nem vették, ennek hatása az volt, hogy ha az egyik cserélő fél magzat nélkül elhalt, a másik előbbi állapotba visszahelyezést kivánhatott. A cserébe kapott jószág a cserébe adott jószágnak természetet vette fel (cambium naturam cambiati induit). Adományi javaknál a J. a királyi fiskust nem kötelezte, ha csak a felek királyi jóváhagyást nem kértek és nem kaptak. J.-t magánpecsét alatt is lehetett kötni. A rokonoknak ellenmondási joguk nem volt, de elsőbbségi s illetőleg megintési joggal birtak, amennyiben a csere feltételeinek eleget tehettek.

Forrás: Pallas Nagylexikon