Jótékonysági elv
A kulturállamok gazdasági szervezetében háromféle elemet
különböztethetünk meg, nevezetesen: bizonyos magángazdasági, közgazdasági és
etikai rendszer elemeit, mely utóbbi rendszernek egyik fontos funkcióját éppen
a J. alkalmazásával végezhetjük el. Gazdasági értelemben ugyanis azt értjük
jótékonyságon, hogy a magángazdasági szervezetek között bizonyos gazdasági
javak a viszontszolgálatokra, vagy ellenértékekre való tekintet nélkül jutnak
forgalomba. A J. tehát a gazdasági javak forgalmát nem a gazdasági elvek
szerint intézi, hanem etikai célok felé törekszik s ugyanilyen eszközöket is
használ. A J. teszi lehetségessé azt, hogy az egyéni tulajdonnak
magángazdaságilag megszerzett bőségét erkölcsileg értékesíthessük és általa a
közgazdaságnak éppen azon elemeit korrigálhassuk, amelyek tisztán
magángazdasági uton kihasználva nagyon könnyen fontos közérdekeket
veszélyeztethetnének. Ezen elv alkalmazása kiegyenlíti azokat a diszharmoniákat
és elsimítja azokat a surlódásokat, amelyek a magángazdasági elvek működéséből
állítottak elő és amelyeket a közgazdasági elvek alkalmazása nem volt képes
megszüntetni. Különösen fontos közvetítő szerepe van a J.-nek a nemzetgazdasági
élet azon körülményeinél és jelenségeinél, ahol a magángazdasági élet hibái és
hiányai nagy mértékben mutatkoznak és ahol ezeknek közgazdasági pótlásai és
igazításai még nem voltak szervezhetők. Ilyen p. a szegényügy (l. o.). Vannak
továbbá a közszükségleteknek olyan elengedhetetlen követelményei, amelyeknek
kielégítéséről magánosok egyáltalában nem gondoskodhatnak, hanem ezek
ellátásáról vagy a közgazdasági, v. a J. alkalmazásával kell intézkedni.
Ilyenek p. az árvaházak, lelencházak, kórházak, iskolák, népkonyhák stb.
Mindezen és más alkalmazásaiban megvan a J.-nek az a különösen fontos sajátsága
és előnye, hogy amig a köz- és a magángazdasági elvek minden körülmények között
mereven, kivételt nem ismerő törvények gyanánt működnek: addig a J. rendkivül
nagy mértékben képes minden körülményhez alkalmazkodni. Fő fogyatkozása azonban
az, hogy valamennyi, máig alkalmazott formájában legtöbbször csak a pillanatnyi
bajt orvosolja és éppen ezért a firenzei statisztikai kongresszus a köznyomor
kiirtását mai eszközeink segítsége mellett lehetetlennek mondotta ki, mert a
köztörekvés csupán a nyomor enyhítésére, nem pedig annak megelőzésére irányul.
Ugyanezen kongresszus javasolta a Générale comité de patronage des classes
misérables megalakítását, ami azonban nem valósult meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|