Jótékonysági elv

A kulturállamok gazdasági szervezetében háromféle elemet különböztethetünk meg, nevezetesen: bizonyos magángazdasági, közgazdasági és etikai rendszer elemeit, mely utóbbi rendszernek egyik fontos funkcióját éppen a J. alkalmazásával végezhetjük el. Gazdasági értelemben ugyanis azt értjük jótékonyságon, hogy a magángazdasági szervezetek között bizonyos gazdasági javak a viszontszolgálatokra, vagy ellenértékekre való tekintet nélkül jutnak forgalomba. A J. tehát a gazdasági javak forgalmát nem a gazdasági elvek szerint intézi, hanem etikai célok felé törekszik s ugyanilyen eszközöket is használ. A J. teszi lehetségessé azt, hogy az egyéni tulajdonnak magángazdaságilag megszerzett bőségét erkölcsileg értékesíthessük és általa a közgazdaságnak éppen azon elemeit korrigálhassuk, amelyek tisztán magángazdasági uton kihasználva nagyon könnyen fontos közérdekeket veszélyeztethetnének. Ezen elv alkalmazása kiegyenlíti azokat a diszharmoniákat és elsimítja azokat a surlódásokat, amelyek a magángazdasági elvek működéséből állítottak elő és amelyeket a közgazdasági elvek alkalmazása nem volt képes megszüntetni. Különösen fontos közvetítő szerepe van a J.-nek a nemzetgazdasági élet azon körülményeinél és jelenségeinél, ahol a magángazdasági élet hibái és hiányai nagy mértékben mutatkoznak és ahol ezeknek közgazdasági pótlásai és igazításai még nem voltak szervezhetők. Ilyen p. a szegényügy (l. o.). Vannak továbbá a közszükségleteknek olyan elengedhetetlen követelményei, amelyeknek kielégítéséről magánosok egyáltalában nem gondoskodhatnak, hanem ezek ellátásáról vagy a közgazdasági, v. a J. alkalmazásával kell intézkedni. Ilyenek p. az árvaházak, lelencházak, kórházak, iskolák, népkonyhák stb. Mindezen és más alkalmazásaiban megvan a J.-nek az a különösen fontos sajátsága és előnye, hogy amig a köz- és a magángazdasági elvek minden körülmények között mereven, kivételt nem ismerő törvények gyanánt működnek: addig a J. rendkivül nagy mértékben képes minden körülményhez alkalmazkodni. Fő fogyatkozása azonban az, hogy valamennyi, máig alkalmazott formájában legtöbbször csak a pillanatnyi bajt orvosolja és éppen ezért a firenzei statisztikai kongresszus a köznyomor kiirtását mai eszközeink segítsége mellett lehetetlennek mondotta ki, mert a köztörekvés csupán a nyomor enyhítésére, nem pedig annak megelőzésére irányul. Ugyanezen kongresszus javasolta a Générale comité de patronage des classes misérables megalakítását, ami azonban nem valósult meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon