Joubert

(ejtsd: zsuber) Bertalan Katalin, francia hadvezér, szül. Pont de Vauxban (Ain) 1769 ápr. 14., elesett a Novi melletti csatában 1799 aug. 15. Jogász volt Dijonban, midőn a nagy forradalom kitört. Ekkor beállott önkéntesnek a rajnai hadseregbe s 1792. hadnaggyá lett. 1793. hősiesen küzdött a Col di Tendán, mely alkalommal szárd fogságba került. Szabadságát visszanyerve, 1794. az olasz hadsereghez osztották be, mire 1795. ezredes és a loanói győzedelem után dandártábornok lett. Hősiességével és tehetségével kiérdemelte Napoleon becsülését; különösen Mantova ostrománál és a Rivoli mellett vivott csatában tünt ki (1897 jan. 14.). Azután déli Tirolba tört, elfoglalta Trientet és folytonos harcok közt az Etsch, Rienz és Dráva völgyében előnyomulva, ápr. 8. Villach mellett a francia derékhaddal egyesült. Egyidőre Holland, utóbb Mainz főparancsnokságát nyerte, miglen 1798. Brune helyébe az olaszországi hadsereg fővezérletével bizták meg. Elfoglalta Torinót és Piemont többi erősségét s lemondásra kényszerítette Szárdinia királyát, midőn a direktorium parancsa megállította diadalaiban. Erre kedvetlenül tért vissza Párisba, ahol Sieyes pártjához csatlakozott, mely a direktoriumot valamelyik népszerü generális által meg akarta buktatni. E feladat végrehajtására Sieyes J.-t szemelte ki, de előbb még egyszer Felső-Itáliába küldötték, hogy ott uj babérokat szerezzen. J. 1799 aug. első napjaiban el is indult oda, de Novi mellett az egész orosz-osztrák haderővel szemben hősies küzdelem után elesett (aug. 15.) Tetemét Toulonban, a Fort Lamalgueban helyezték nyugalomra, mely erősség azóta a «Fort J.» nevet viseli. V. ö. Chevrier, Le général J., d"apres sa correspondance (2 kiad., Páris 1884).

Forrás: Pallas Nagylexikon