Jourdan
(ejtsd: zsurdan) János Baptiste gróf, francia marsal, szül.
Limogesban 1762 ápr. 29., megh. Párisban 1833 nov. 13. Már 16 éves korában
katona lett, részt vett az északamerikai háboruban és azután az összes
forradalmi hadjáratokban. 1792-93. Dumouriez alatt Németalföldön harcolt s
annyira kitünt, hogy 1793 jul. 30. hadosztályparancsnokká nevezték ki. 1793
szept. 8. Hondschoote mellett harcolt, okt. 18. pedig Wattignies mellett verte
meg az osztrákokat. Ekkor azonban a közjólét-bizottság állásától fölmenté, mert
J. a tervezett téli hadjáratot rosszalta. 1794. tavasszal ujra kinevezték
fővezérnek és ekkor előbb a Mosel, majd a Maas és a Sambre-hadsereget
vezényelte és kivivta a Fleurus melletti győzedelmet (jun. 26.); 1795 jun. 7.
elfoglalta Luxemburg erősségét, szept. 6. átkelt a Rajnán és ostrom alá fogta
Casselt és Mainzot: okt. 11. azonban Clerfait Höchst mellett megverte és a
Rajna balpartjára kergette őt vissza. 1796 tavaszán J. ismét átkelt a Rajnán s
a Lahn felől a Felső-Pfalzig hatolt; ekkor azonban Károly főherceg győzte őt le
Amberg (aug. 24.) és Würzburg (szept. 3.) mellett és Düsseldorfig szorította
vissza. Fővezérségét e kudarc után letette. Visszavonulásának igazolására pedig
megírta a Mémoires pour servir á l"histoire de la campagne de 1796 (Páris 1819)
c. művét. 1797 márc. az ötszázak tanácsába választották; 1799. pedig a
direktorium a dunai hadsereg fővezérletével bizta meg, melynek élén márc. 1.
átkelt a Rajnán (Basel mellett); csakhogy Károly főherceg (márc. 21.) Ostrach
és (márc. 25.) Stockach mellett ujra legyőzte, mire állásáról letették. Saját
igazolására ekkor a Précis des opérations de l"armée du Danube sous les ordres
du général J. c. művet irta (Páris 1799). Jóllehet testestül-lelkestül
köztársasági volt, tétlenül nézte brumaire 18. Napoleon államcsinyjét, amiért
az első konzul jutalomképen 1800. Piemont közigazgatását bizta J.-ra, mely
feladatnak kitünően megfelelt. 1803. a szenátus tagja lett, 1804. I. Napoleon
császár grófi rangra emelte és marsallá nevezte ki, de önálló vezérlettel soha
sem bizta meg. 1806-ban J. Nápoly kormányzója lett, 1808. pedig mint József
spanyol király táborkari főnöke Spanyolországba ment, hol némi megszakítással
(1809-12) 1814-ig maradt. A második restauráció után (1815) ama haditörvényszék
elnökévé tették, mely Ney fölött volt itéletet mondandó, de a törvényszék erre
inkompetensnek nyilvánította magát. XVIII. Lajos pairré tette (1819). A juliusi
forradalmat lelkesedéssel üdvözölte s néhány napra a külügyi minisztériumot is
elvállalta, mire aztán 1830 aug. 11. a rokkantak házának kormányzója lett.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|