Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Jövedelem a... ----

Magyar Magyar Német Német
Jövedelem a... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Jövedelem adó

Az adó kivetése részint akkor és ott történik, ahol az adóforrások keletkeznek, t. i. a különböző termelési tényezőknél; részint akkor, midőn az adóforrások már tényleg léteznek, végül akkor, midőn az adóforrások felhasználásnak indulnak. E három szempont alapján három különböző adórendszer létezik; az első elv alapján áll a hozadékadók rendszere, a második elv alapján a J. rendszere, a harmadik elv alapján a fogyasztási adó rendszere. E három adórendszer közül a J. rendszere elméletileg a legtökéletesebb azért, mert az adókivetés alapjául szolgál az, ami ma általánosan az adófizetés mértékéül tekintetik; a jövedelem, és pedig közvetlenük, mig a hozadék- és fogyasztási adók a jövedelemnek többé-kevésbé pontos ismeretéből, néha csak sejtelméből indulnak ki. Ennek tulajdonítandó, hogy ujabban több és több azon irók száma, kik a J. felé törekednek. A J. előnye továbbá az, hogy legkevésbé kénytelen a termelési, fogyasztási és forgalmi viszonyok kutatásába és szabályozásába, gyakran zaklatásába bocsátkozni és leginkább engedi meg az erősebb adóforrások és adóegyének progressziv megadóztatását. Viszont azonban kétségtelen, hogy a J. mint egyedüli, legalább egyenes adó az állampolgári öntudat nagy fejlettségét, az állampolgári terhek készséges viselését tételezi föl. Ahol ez hiányzik, ott roppant nehéz a jövedelmek kifürkészése, melynél első sorban az állampolgárok saját bevallásai szolgálnak alapul. Ezeken nyugszik a fősúly, habár az adókivető bizottságok helyes összeállítása és szervezése a jövedelmi bevallások nagy hiányai ellen biztosítékot nyujthatnak. Azonban a legujabb tapasztalatok is még jóformán mindenütt azt mutatják, hogy a jövedelmi bevallások nagyon hiányosak, ami természetesen az adószolgáltatásban egyenlőtlenséget és igazságtalanságot szül. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a J. helyes berendezésénél tekintetbe kell venni az egyes háztartások különböző megterheltetését (családi terhek, város és vidék közötti különbség, stb.), mi pedig ismét az idetartozó tényezők roppant nagy száma mellett majdnem lehetetlen. Ezen nehézségeknek tulajdonítható, hogy még eddig sehol nem tettek kisérletet az egész adóztatást a J.-ra fektetni, sőt még az egyenes adóknak az egyedüli J. által való helyettesítése is csak egyes kisebb államokban (Hamburg, Szászország stb.) történt. Ellenben számos államban a J. már régebben létezik vagy ujabban behozatott, mint kiegészítő adó, vagy mint egyik neme az egyenes adóknak, különösen a kereskedelemben, iparban és szellemi téren érvényesített munka megadóztatására, végtére mint előkészítő adó a J.-rendszer majdan történendő teljes behozatalára. Hazánkban a J. behozatott 1850., mint bizonyos jövedelmek adója: 1875. az adó ezen név alatt megszünt, ellenben céloztatott a jövedelmi pótadó, melynek helyébe az ujabb adójavaslatok szerint egy, az általános kiegészítő J. több kritériumával biró J. lépne. Kiváló fontossággal bir az ujabban Poroszországban behozott J., mely máris több államban, igy Ausztriában is, az adórendszernek hasonló irányban való továbbfejlesztésére hat. Legkövetkezetesebbek a J. eszméjének keresztülvitelében Svájc, Szászország, Hamburg, stb. Franciaországban többször történt, de sikertelenül, kisérlet a J. behozatalára, mivel attól különösen a közép és felső osztályok irtóznak és még oly szakemberek mint Leroy-Beaulieu is, azt tulságos radikális intézménynek tartják. Mig tehát Európában az egyik nagy köztársaság a J.-tól irtózik, a Svájc pedig következetesen keresztülviszi, addig a tengerentuli nagy köztársaság szintén a J. behozatalára határozta el magát. A jelenleg fennálló J.-k közül legrégibb az angol Income tax (l. o.)

Az uj porosz J. (1891 jun. 24.) fontosabb elvei a következők: Az adókötelezettség kezdődik 900 márkányi jövedelemnél, származzék az akár földbirtokból, akár tőkevagyonból, ipar- és kereskedelemből vagy egyéb hasznothajtó foglalkozásból. Levonatnak a jövedelemszerzés céljából szükséges kiadások, adóssági terhek, törlesztési kiadások, biztosítási dijak 600 márka erejéig, járulékok özvegy-, árva-, betegsegélyzési, baleseti-, rokkantsági-, aggkori biztosítási pénztárakhoz. Az adókivetésnél a családfő jövedelméhez a családtagoké hozzászámítandó. Az adóláb 900-1050 márkáig 6 márka, 1050-1200 márkáig 9 márka, 1200-1350 márkáig 12 márka, 1350-1500 márkáig 16 márka, stb. 4500-10500 márkáig 300 márka. Magasabb jövedelemnél az adó: 10500-30500-ig minden 1000 márkánál 30 márkával emelkedik, 30500-32000-ig minden 1500 márkánál 60-nal, 32000-78000-ig minden 2000-nél 80-nal, 78000-100000-ig minden 2000-nél 100 márkával, 100000-105000-ig az adótétel 4000 márka, magasabb jövedelmeknél minden 5000 márkánál 200-zal emelkedik. Minden 14 éven aluli gyermek után levonatik, ha a családfő jövedelme 3000 márkát meg nem halad, 50 márka, és ha három v. több ily családtag van, az adó mindenesetre egy fokkal leszáll. Szabad továbbá az adó mérséklésére mindazokat a gazdasági körülményeket tekintetbe venni, melyek az adózó adóképességét csökkentik, akkép, hogy a 9500 márkát meg nem haladó jövedelmeknél az adó három fokkal leszállítható; ilyen terhek gyermeknevelés, rokonok segélyzése, állandó betegség, eladósodás és egyéb szerencsétlenségek. Mindenki, kinek jövedelme 3000 márkát meghalad, tartozik évenkint jövedelmi bevallást benyujtani, aki ezt elmulasztja: elveszti a felszólamlási jogot, kivetett adója pedig 25%-kal felemeltetik. Aki az államot megrövidíti, a megrövidítése 4-10-szeresét fizeti büntetéskép, mindenesetre legalább 100 márkát.

A személyes kereseti adó jellegével biró adó (impôt personnel mobilier) behozatott Franciaországban 1791. a fejadó helyett. Ezen adó két elemből áll; az egyik személyes kereseti adó természetü, a másik egy a lakbér alapján megállapított osztályadó. Az adó jelenleg az 1832-iki törvény szerint kezeltetik. Ennek megfelelően az adó tulajdonkép két részből áll; az egyik t. i. a személyes kereseti adó, hányadadó, a másik része az impôt mobilier, felosztásos adó. A személyes kereseti adó maximális tétele 4,50 frank. Az impôt mobilier alapját képezi a butorozott lakás bérértéke. Az adókulcs itt a kontingens feloszlása szerint változik, általában azonban alacsony. A butoradó kivetésénél tekintetbe vétetik, hogy a lakáskiadás a szegényebb osztályoknál a jövedelem nagyobb részét veszi igénybe és eszerint itt az adókulcs alacsonyabb; egyes városokban a kisebb lakások adómentesek. Egy 1889. hozott, 1890. módosított törvény szerint azon szülők, kiknek két kiskoru gyermekük van, az adó alól felmentetnek, ha adótételük 10 frankot meg nem halad. A butorozott lakás adójának egyik sajátsága abban is rejlik, hogy oly községek, melyek fogyasztási adót beszednek, ennek terhére fedezhetik a reájuk kivetett összeget.

Az ujabban behozott és 1895 jan. 1. Amerikában életbe lépett J. (act aug. 24. 1894) kivettetik minden nyereségre és jövedelemre, származzék az vagyonból, járadékból, kamatból, osztalékból v. fizetésből, bármilyen foglalkozásból, iparból, alkalmazásból v. hivatalból. Az adó kivettetik minden jövedelemre, mely 4000 dollárt meghalad és az adólág 2%. Adóssági kamatok és adók levonatnak. Az osztalékok után eső adót a részvénytársulatok fizetik. Az adó bevallások alapján vettetik ki, melyre mindenki kötelezve van, kinek jövedelme 3500 dollárt meghalad.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is