Jozefin
Mária Róza, l. Napoleon császár neje, szül. 1763 junius 23.
Martinique szigetén, ahol atyja, Tascher de la Pagerie József a kikötő
kapitánya volt, megh. Malmaisonban 1814 máj. 29. Tizenöt éves korában
Franciaországba került, a Port Royal kolostorba, de nemsokára (1779 dec. 13.)
Beauharnais Sándor vicomte (l. o.) neje lett. Ebből az éppen nem boldog
házasságból származott Jenő, a későbbi Leuchtenberg herceg (l. o.) és Hortenzia
(l. o.) utóbb Bonaparte Lajos, hollandi király neje és III. Napoleon császár
anyja. A forradalmi törvényszék mind J. férjét, mind J.-t elfogatta és
Beauharnaist 1794 márc. 9. a guillotin által ki is végeztette; maga J. csak
annak köszönhette menekülését, hogy Robespierre és vele a rémuralom megbukott
és hogy barátnője, Cabarrus Teréz, kivel a börtönben ismerkedett meg,
Tallienben (l. o.) védőre és szabadítóra talált, aki azután J. szabadon
bocsáttatásában is közreműködött. Nemsokára Barras direktor elkobzott birtokait
is visszaadta neki. Barras szalonjában ismerkedett meg vele a fiatal Bonaparte
hadnagy is s vele 1796 március 9-én polgári házasságra lépett. Közvetlenül a
menyegző után Barras Bonapartet, mint fővezért az olasz harctérre küldötte,
ahová őt neje csak utóbb és akkor sem szivesen követte. Midőn Napoleon (1798
májusban) Egyiptomba vitorlázott, J. Franciaországban maradt vissza és
Malmaisonban tartott kis udvart, férje visszatérése és a brumaire 18-iki
államcsiny után pedig hamar beleélte magát uj, magas szerepébe és finom
társalgási modorával Napoleonnak nem egy ellenfelét nyerte meg ura számára.
Napoleontól gyermekei nem voltak, pedig közelegni látta azt a pillanatot,
melyben a császár válni fog tőle. Napoleon ugyan nemcsak maga vette fel a
császári cimet (1804 dec. 2.), hanem J.-t is megkoronázta császárnévá, sőt
megelőzőleg Fesch bibornok által (ámbár tanuk nélkül), az egyház ritusa szerint
is megáldatta házasságukat, de a válás tervéről mindezek dacára nem mondott le.
A boldogtalan J. mindent megkisérlett, hogy a válást lehetetlenné tegye, de
hasztalan volt minden fáradozása és kérelme. Könyezve beleegyezett a válás
megindításába (1809 nov. 30-án) mely azután december 16. az egyház által is
kimondatott. J. ekkor Navarreba huzódott vissza, Evreux közelébe, ahol cimének
megtartása mellett, régi környezete körében meglehetős egyhangu életet
folytatott. A császárral egyébiránt azontul is levelezett, sőt Napoleon
néhányszor meg is látogatta. A császár szerencsétlenségének és bukásának hirére
a testileg-lelkileg megtört J. hajlandónak nyilatkozott Napoleont a vonakodó
Mária Lujza helyett Elba szigetére elkisérni, de ebben a szövetséges fejedelmek
megakadályozták. Néhány hónappal később - torokgyulladásban - elhunyt és igy
már nem élte meg Napoleon visszatérését és végleges bukását. Ruel falucska
templomában (Malmaison mellett) alussza örök álmát. Első házasságából
származott gyermekei ugyanott 1822. siremléket állítottak neki.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|