Osztrák főherceg és m. kir. herceg, utóbb
Magyarország nádora, mint II. Lipót német-római császár és magyar király
hetedik fia, szül. Firenzében 1776 márc. 9., megh. 1847 jan. 13. Gondos
nevelésben részesült. Midőn 1795. Sándor Lipót főherceg nádor elhunyt, I.
Ferenc király negyedik öccsét, a 19 éves J. főherceget tette magyarországi kir.
helytartóvá. A rendek pedig annyira megkedvelték, hogy 1796. közfelkiáltással
nádorrá választották. J. nádor egy félszázadon át állott az országos
beligazgatás élén s azt eleinte inkább a bécsi kabinetpolitika szellemében,
utóbb ennek ellensúlyozására törekedve, vezette. A francia háboruk alatt több
izben (1797., 1800., 1809.) vitte a nemesi felkelő sereg (insurrectio)
fővezérletét, gondoskodott a felkelési pénztárakról, az élelmezésről és a
tábori kórházakról, meglepő szakismerettel és kiváló higgadtsággal igyekezvén
enyhíteni az országnak anyagi, vér- és jogáldozatait. Az 1802-iki országgyülés
alkalmából kezdte a bécsi kormány az ő tanácsára az ellenzék kiváló, népszerü
tagjainak erőszakos elnémítása helyett azoknak hivatalok, cimek, kitüntetések
adományozásával való mérséklését. Az 1805-iki országgyülésen kiegyenlítette a
király és a rendek között a nemesi fölkelés ügyében támadt surlódásokat. 1806
nyarán beutazta a felvidéket, hogy az ott uralgó nyomoron segíthessen. Az
1807-iki országgyülésen sokat működött a Bécsből veszélyeztetett szólásszabadság
érdekében, s az alapítandó magyar hadi akadémia ügyében. A 10-es években főleg
a felette zavaros pénzügyi viszonyok mikénti rendezésével foglalkozott,
financiális értekezletekben is. Az 1812-iki országgyülésen még inkább
növekedett J. népszerüsége, mely meghaladta minden eddigi kir. hercegét. Nagy
részben az ő sürgetésének tulajdonítható, hogy Ferenc király 12 évi
alkotmányellenes szünetelés után 1825. országgyülést hivott össze. Az 1830-iki,
valamint az 1832-36-iki országgyüléseken, mint a felsőház elnöke, latba vetette
befolyását, hogy a főrendek meg ne akaszthassák vetójukkal a szabadelvü alsóház
működését. 1835. pedig hozzáfogott a magyar hadi akadémia, a Ludoviceum
építéséhez. Az 1838-iki pesti árviz alkalmából nagy tevékenységet fejtett ki a
köznyomor enyhítésére, a pusztulás nyomainak eltüntetésére. 1840. az önkényesen
elfogott Wesselényi, Kossuth, Lovassy L. stb. számára amnesztiát eszközölt ki.
Az 1843-1844. országgyülés volt az utolsó, melyet vezérelt. Ez időben még
hathatósan buzgólkodott az egyesületi jog védelmében, megakadályozván a
Védegyletnek (l. Honi iparvédegylet) Bécsben szándékolt elnyomását is. A
pezsdülő pártélet közepette, a pártok felett állva, a szenvedélyeket
mérsékelni, a tulságos ellentéteket kiegyenlíteni, a békés haladás szellemét
terjeszteni iparkodott. J. nádor 50 éven át, mint a törvények őre és a
nemzetnek a trón előtti közbenjárója a legnagyobb érdemeket szerezte. Idegen
neveltetésben részesült, és mégis a nemzettel való folytonos érintkezés, a
hosszas benlakás folytán testestül-lelkestül magyarrá lett. Pest városát,
melynek az 1838-iki nagy árviz után romjaiból való ujjáteremtése is nagy
részben az ő érdeme, kiváló gondjaiba vette, és elnöke lévén az általa
alakított szépítési bizottságnak, szépítésének, kulturális emelkedésének,
nagyobbodásának érdekében buzgolkódott. Sokat köszönhet neki a városliget, a
Margit-sziget, a magyar nemzeti muzeum, a Ludoviceum, a József-ipartanodából
fejlett József-műegyetem, a magyar tudományos akadémia (melynek 10...000 frttal
alapító tagja lett s melynek főpártfogói tisztét is viselte), számos
emberbaráti, jótékonysági, mezőgazdasági és ipari egyesület. Kitünt mint
gyakorlati mezőgazda is. Kedvelt nyaralóhelyét, Alcsuthot terméketlen
homokpusztából szép parku mintagazdasággá alakította át. Utolsó éveinek az volt
egyik főtörekvése, hogy halála után István fiának biztosítsa a nádorságot, kit
- épp ugy, mint többi gyermekeit - egyszerü, inkább polgári és tiszta magyar
szellemben nevelt. (Alcsuthon a gazdatisztek és parasztok fiai voltak a főhercegek
gyermekkori játszótársai.) A hálás nemzet számos érdemeiért az 1848-iki
törvények 1. cikkében törvénybe iktatta emlékezetét. Róla nevezték el többek
között a József-műegyetemet, a dunántuli József-csatornát és a főváros
József-terét is, melyen Pest városa ércszobrot emelt J. nádornak. J. nádor
háromszor nősült meg. Első felesége Pál orosz cár leánya, Alexandra Pavlovna
nagyhercegnő. Meghalt 1800 febr. 1. - Második neje: Hermina,
anhalt-bernburg-schaumburgi hercegnő. Két évi házasság után megh. 1817 szept.
14. Ikreket hagyott hátra: Herminát, ki ifjuságában halt el és Istvánt, ki
utóbb nádor lett. - Harmadik felesége: Mária Dorottya, württembergi hercegnő,
megh. 1855. Három gyermeknek adott életet: József főhercegnek, Erzsébet
főhercegnőnek és Mária Henriette belga királynénak.