József Károly Lajos

4. J. Károly Lajos, magyar kir. herceg és osztrák főherceg, a magyar kir. honvédség főparancsnoka, lovassági tábornok, az előbbinek fia, szül. Pozsonyban 1833 márc. 2. Gondos nevelésben részesült s már 1845. mint hadapród az akkori 12. sz. nádori huszárezredbe lépett. 1853. a 3. sz. csász. dragonyos-ezredbe őrnaggyá nevezték ki. Hogy a gyalogcsapat-szolgálatban gyakorlatilag is kiképezze magát: 1854. ugyancsak őrnagyi ranggal a 60. sz. Vasa herceg gyalogezredbe tették át. Még ugyanabban az évben alezredes és 1855. ezredes és a 37. sorgyalogezred tulajdonosa lett. 1860. pedig vezérőrnaggyá nevezték ki J. főherceget. Az 1866-iki csehországi hadjárat folyamán J.-nek több ízben nyilt alkalma katonai bátorságát és hidegvérét kimutatni. Mint dandárnok a negyedik hadtesttel aktiv részt vett a schweinschädeli ütközetben és a königgrätzi csatában, amelyek folyamán a negyedik hadtest parancsnokságát a súlyosan megsebesült Festetics gróf helyett ő vette át. Noha kezén meg is sérült s négy lovat is kilőttek alóla, J. e csatában rendíthetetlen nyugalmával és veszélyt megvető bátorságával mindvégig vitézül harcolt csapatai élén. E fényes példájának meg is volt az a következése, hogy a negyedik hadtest kitünően helyt állott. E hadjáratban tanusított vitézi magatartásáért 1866 okt. 16. a katonai érdemkeresztet kapta. 1866. táborszernaggyá és nemsokára a magyar kir. honvédség főparancsnokává neveztetvén ki, J. tág tért nyert tevékenysége kifejtésére és katonai tapasztalatainak a honvédség fejlesztése körül való érvényesítésére. 1871. az ujonnan szervezett honvéd-csapatok egy részét a Vác melletti gyakorlótéren be is mutatta a királynak, aki megelégedése elismeréseül 1873 október 2-án a Szent István-rendet adományozta neki. 1874 okt. 22. lovassági tábornokká nevezték ki. J. uj minőségében is buzgón fáradozott a honvédség tökéletesítésén és fáradozásait a legfényesebb siker koronázta. A király is több izben fejezte ki neki megelégedését s az egész magyar nemzet hálával tiszteli benne honvédségünknek a modern európai harcászat követelményei szerint való szervezőjét. 1893 okt. az egész nemzet megülte honvéd-főparancsnokságának 25 éves jubileumát. De J. nemcsak a katonai pályán kifejtett munkásságával nyerte meg a magyar nép őszinte tiszteletét és szeretetét, hanem még inkább a társadalmi élet terén tanusított ügybuzgóságával és a magyarság művelődési törekvéseiben való élénk részvételével. Az által, hogy a magyarokhoz való ragaszkodását minden alkalommal kimutatta, hogy mindenben a magyarokkal érzett együtt, és hogy mindenkor büszke volt magyarságára: ez által elérte azt, hogy népünk körében nagy népszerüségnek örvend s a «legmagyarabb főherceg» nevet kapta. Hazafiasan és bölcsen ápolja az uralkodó ház és Magyarország közötti érdekközösséget. Népszerüségét növelik áldozatkészsége és jótékonysága, amelynek jeleit minden szükséges alkalommal kimutatja. Nagy érdeme továbbá, hogy alig van olyan nemzeti mozgalom, melynek ő hathatósan pártját ne fogná. A legujabban lezajlott Jókai-jubileumnak is ő volt a védnöke. Nem kisebb érdemet szerzett gazdaságunk ügye fejlesztése körül a kisjenői és alcsuthi mintagazdaságok és kertészetek fölállításával; a Margit-szigetnek kiépítésével pedig az egész világon páratlanul álló üdülőhelyet létesített. A tüzoltóság intézményének fejlődése is sokat köszönhet neki.

J. azonkivül a magyar tudománynak is szerzett hirt és dicsőséget. Egyaránt kiválómint természetbuvár és mint nyelvtudós. A nyelvtudománynak főkép a cigány nyelv és irodalom ismertetésével tett kiváló szolgálatokat, melyeket a külföldi tudomány is a legnagyobb mérvben méltányolt. Érdekes a története annak is, hogy mi birta rá J.-et arra, hogy a cigányok nyelvével foglalkozzék. Egy ízben ugyanis egy német nyelvü ezredben szolgált, amelyben cigány katonák is voltak, akikkel - mivel azok anyanyelvükön kivül más nyelven nem igen beszéltek - nagyon bajos volt érintkezni. E körülmény arra indította J.-et, hogy meghozatta Liebich német nyelvü cigány nyelvtanát és azt megtanulta. Majd az egész, a cigányok nyelvére vonatkozó honi és külföldi irodalmat áttanulmányozta. A cigány nép nyelvének, szokásainak és történetének megismerése után, melyet aztán a magyarországi cigányokkal való érintkezés utján is gyarapított, arra törekedett, hogy e kóborló fajt állandó tartózkodásra és rendszeres munkára szorítsa. Alcsuthon, Bánkúton le is telepítette őket, lakóhelyet és munkát biztosítván nekik. A cigány, majd az ind nyelvvel való foglalkozásának gyümölcse kitünő cigány nyelvtana: a Romane Sziklaribe Csibákero, amelyet a magyar tudományos akadémia adott ki. Tudományos érdemei elismeréseül J.-et a magyar tud. akadémia (1888), továbbá a Philologiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. Egyéb, a cigány nyelvre vonatkozó munkái ezek: Fundamentum Linguae Zingaricae I. I. M. Konitsnyak 1806. Közli József főherceg. Sajtó alá rendezte s bevezetéssel ellátta P. Thewrewk Emil (Budapest 1888); Eredeti cigány levelek. Közli József főherceg. Sajtó alá rendezte P. Thewrewk Emil (u. o. 1888). Munkatársa az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn c. lapnak, mely az ő protektoriatusa alatt jelenik meg. Dolgozik külföldi folyóiratokba is; legujabb dolgozata (Thiere im Glauben der Zigeuner) p. az Urquell c. folyóiratban jelent meg (1895, l. füz.). Lexikokunkban ő irta a cigány nyelv cikket és a cigány szótárt. Mint kitünő botanikus, kiadta az alcsuthi kert flóráját. Ilyen széleskörü tevékenységet fejt ki J., akiről jellemzően irja Jókai: «Birtokain kitünő gazda, házában boldog családapa, dolgozó szobájában alapos tudós, elemi csapásoknál buzgó segélyhozó, a közéletben nyájasságával példaadó polgár, egész nagyságában nézve a magyar ősi harci erények regenerátora, harmadfélszáz ezernyi csatakész honvédseregnek főparancsnoka és önfeláldozó vezére». J.-nek Klotild szász-koburgi és gothai főhercegnővel (l. o.) 1864 máj. 12. kötött házasságából származott gyermekei: Mária Dorottya Amália főhercegnő, szül. Alcsuthon 1867 jun. 14. Margit Klementina Mária, szül. u. o. 1870 jul. 6., 1890 jul. 15. Thurn-Taxis Albert herceghez ment nőül. József Ágost Viktor Kelemen Mária, született Alcsuthon 1872 aug. 9., J. legidősebb fia, aki tősgyökeres magyar nevelésben részesült s aztán a katonai pályára lépett és 1893 okt. 30. főhadnagy lett. 1894 óta az Albrecht porosz herceg 6. sz. dragonyos-ezredében szolgál Brünnben. 1893 nov. 15-én nőül vette Auguszta bajor hercegnőt (lásd Gizella 2), akitől 1895 márc. 28-án fiugyermeke született. László Fülöp Mária Vince, szül. Alcsuthon 1875 jul. 16. Ugyancsak magyaros nevelésben részesült s gimnáziumi tanulmányai végeztével hadnagy lett a 37. sz. József főherceg gyalogezredben. Erzsébet Klotild Mária Henrietta Viktória, szül. Alcsuthon 1883 márc. 9. Klotild Mária Amália Filomena Rainera, szül. Fiuméban 1884 máj. 9. V. ö. Thewrewk István, József főherceg (Budapest 1893).