József király
Magyar király és német-római császár, szül. Bécsben
1678 jul. 26., mint I. Lipót király és Pfalz-Neuburgi Leonora Magdolna
legidősebb fia, megh. 1711 ápr. 17-én. A korai tehetséget eláruló gyermeket a
jezsuiták befolyásától szabad Salm herceg és Rummel világi pap nagy gonddal
nevelték fel. 1687 dec. 9-én, tehát még atyja életében, a 9 éves J. magyar
királynak koronáztatott Széchenyi György esztergomi érsek által. 1690. római
királynak választatott. 1699. egybekelt a jezsuiták befolyása alatt levő
Braunschweigi Vilma Amália hercegnővel, kitől két leánygyermeke született.
Ezeknek trónöröklési jogai a pragmatica sanctióban is biztosíttattak (l. o.).
J. Lipót tanácsosai politikájának nem volt hive. A spanyol örökösödési háboru
kitörése után nagy lelkesedéssel csatlakozott a háborut kedvelő franciaellenes
párthoz, melynek legkiválóbb embere Szavójai Jenő herceg (l. o.) volt. 1702.
már maga is mint hadvezér működött Landau ostrománál. I. Lipót király halála
(1705 máj. 5.) után J. került a trónra. Az ifju fejedelem sok nagy tervet
forgatott agyában. A hadi és polgári adminisztráció régi bajain segíteni akart,
ujabb, életképesebb rendszerre törekedve. Szabályozni szándékozott a német
birodalom ügyeit is. 1706. megfosztotta méltóságuktól a hűtlenségbe esett s a
birodalom ellenségeivel szövetkezett bajor és kölni választó-fejedelmeket. De
az uratlanná vált Bajorországnak Ausztriához való csatolása, magának az
országnak és a többi államnak ellenállása miatt, csak félsikerre vezetett. Nem
sokkal nagyobb eredményeket szült az az igyekezete, hogy a német birodalmi
gyülés szervezetén javítson és rendet hozzon a birodalmi törvényszék zürzavaros
tevékenységébe. Szerencsésebb volt a római szentszékkel szemben. A franciabarát
IX. Kelemen pápával kitört viszálykodásban (1706-1709) végre is erélyesen tudta
érvényesíteni császári jogait. J. uj erővel folytatta az I. Lipót kezdette
spanyol örökösödési háborut is. A nagy befolyást nyert Szavójai Jenő és
Marlborough herceg fényes győzelmet arattak a franciákon Olaszországban és
Németalföldön; XIV: Lajos francia király lemondott Felső-Olaszországról (1707);
a pápa kénytelen volt J. testvérét, III. Károlyt, mint Nápoly királyát
elismerni, ugyancsak ez szerezte meg Belgiumot is; a végre is meghódított
Bajorország pedig feldaraboltatott. A háboru zavartalan folytatását fenyegetni
látszott ama körülmény, hogy a diadalmasan előtörő svéd király, XII-ik Károly,
Lengyelországból Szászországba vonulva, beavatkozott hitsorsosainak, az
üldözött sziléziai protestánsoknak ügyeibe. De Marlboroughnak sikerült a dolog
békés kiegyenlítése. XII. Károly belenyugodott az engedményekbe, melyeket az
altranstädti szerződésben (1706) tettek hitsorsosainak és visszanult. XIV.
Lajost pedig az oudenardi (1708) és a malplaqueti (1709) győzelmek annyira
megtörték, hogy a legmegalázóbb békeföltételekre is hajlandónak mutatkozott. -
J. mint magyar király. Trónralépésekor őszintén akarta a békét II. Rákóczi
Ferenccel és a kurucokkal, de ez nem jöhetett létre. Rákóczit 1705.
megválasztották magyar és erdélyi fejedelemnek. A harc változó szerencsével
folyt tovább. XIV. Lajos francia király ösztönzésére a rendek az ónodi gyülésen
(1707 jun. 17.) a Habsburg-házat és J.-et trónvesztettnek nyilvánították és
kijelentették, hogy a kir. szék üres marad mindaddig, mig a jövő országgyülésen
nem választanak uj királyt. Ezentul elhagyta a hadi szerencse a felkelőket. De
J. seregeinek élére a magyarellenes Heister Sigbert helyére 1710 szept. gróf
Pálffy János horvát bánt állította, őt egyuttal megbizva azzal, hogy törekedjék
előmozdítani a békét. Erre hajlottak a magyar rendek is. A Lengyelországba
távozott Rákóczi helyett vezére, Károlyi Sándor folytatta a békealkudozásokat
(1711). Miután az engedékeny J. közbocsánatot szándékozott adni és igérte a
vallásszabadság, az alkotmány helyreállítását, a sérelmek orvoslását, Károlyi,
Rákóczi akaratának ellenére, az egybegyült rendek beleegyezésével Pálffyval
megkötötte a szatmári békét (1711 ápr. 29.). De J. ezt már meg nem érte.
Korához képest eléggé felvilágosodott és emberséges fejedelem volt, ki
megszorította a jezsuiták befolyását s könnyiteni iparkodott a jobbágyok
sorsán.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|