József király

Magyar király és német-római császár, szül. Bécsben 1678 jul. 26., mint I. Lipót király és Pfalz-Neuburgi Leonora Magdolna legidősebb fia, megh. 1711 ápr. 17-én. A korai tehetséget eláruló gyermeket a jezsuiták befolyásától szabad Salm herceg és Rummel világi pap nagy gonddal nevelték fel. 1687 dec. 9-én, tehát még atyja életében, a 9 éves J. magyar királynak koronáztatott Széchenyi György esztergomi érsek által. 1690. római királynak választatott. 1699. egybekelt a jezsuiták befolyása alatt levő Braunschweigi Vilma Amália hercegnővel, kitől két leánygyermeke született. Ezeknek trónöröklési jogai a pragmatica sanctióban is biztosíttattak (l. o.). J. Lipót tanácsosai politikájának nem volt hive. A spanyol örökösödési háboru kitörése után nagy lelkesedéssel csatlakozott a háborut kedvelő franciaellenes párthoz, melynek legkiválóbb embere Szavójai Jenő herceg (l. o.) volt. 1702. már maga is mint hadvezér működött Landau ostrománál. I. Lipót király halála (1705 máj. 5.) után J. került a trónra. Az ifju fejedelem sok nagy tervet forgatott agyában. A hadi és polgári adminisztráció régi bajain segíteni akart, ujabb, életképesebb rendszerre törekedve. Szabályozni szándékozott a német birodalom ügyeit is. 1706. megfosztotta méltóságuktól a hűtlenségbe esett s a birodalom ellenségeivel szövetkezett bajor és kölni választó-fejedelmeket. De az uratlanná vált Bajorországnak Ausztriához való csatolása, magának az országnak és a többi államnak ellenállása miatt, csak félsikerre vezetett. Nem sokkal nagyobb eredményeket szült az az igyekezete, hogy a német birodalmi gyülés szervezetén javítson és rendet hozzon a birodalmi törvényszék zürzavaros tevékenységébe. Szerencsésebb volt a római szentszékkel szemben. A franciabarát IX. Kelemen pápával kitört viszálykodásban (1706-1709) végre is erélyesen tudta érvényesíteni császári jogait. J. uj erővel folytatta az I. Lipót kezdette spanyol örökösödési háborut is. A nagy befolyást nyert Szavójai Jenő és Marlborough herceg fényes győzelmet arattak a franciákon Olaszországban és Németalföldön; XIV: Lajos francia király lemondott Felső-Olaszországról (1707); a pápa kénytelen volt J. testvérét, III. Károlyt, mint Nápoly királyát elismerni, ugyancsak ez szerezte meg Belgiumot is; a végre is meghódított Bajorország pedig feldaraboltatott. A háboru zavartalan folytatását fenyegetni látszott ama körülmény, hogy a diadalmasan előtörő svéd király, XII-ik Károly, Lengyelországból Szászországba vonulva, beavatkozott hitsorsosainak, az üldözött sziléziai protestánsoknak ügyeibe. De Marlboroughnak sikerült a dolog békés kiegyenlítése. XII. Károly belenyugodott az engedményekbe, melyeket az altranstädti szerződésben (1706) tettek hitsorsosainak és visszanult. XIV. Lajost pedig az oudenardi (1708) és a malplaqueti (1709) győzelmek annyira megtörték, hogy a legmegalázóbb békeföltételekre is hajlandónak mutatkozott. - J. mint magyar király. Trónralépésekor őszintén akarta a békét II. Rákóczi Ferenccel és a kurucokkal, de ez nem jöhetett létre. Rákóczit 1705. megválasztották magyar és erdélyi fejedelemnek. A harc változó szerencsével folyt tovább. XIV. Lajos francia király ösztönzésére a rendek az ónodi gyülésen (1707 jun. 17.) a Habsburg-házat és J.-et trónvesztettnek nyilvánították és kijelentették, hogy a kir. szék üres marad mindaddig, mig a jövő országgyülésen nem választanak uj királyt. Ezentul elhagyta a hadi szerencse a felkelőket. De J. seregeinek élére a magyarellenes Heister Sigbert helyére 1710 szept. gróf Pálffy János horvát bánt állította, őt egyuttal megbizva azzal, hogy törekedjék előmozdítani a békét. Erre hajlottak a magyar rendek is. A Lengyelországba távozott Rákóczi helyett vezére, Károlyi Sándor folytatta a békealkudozásokat (1711). Miután az engedékeny J. közbocsánatot szándékozott adni és igérte a vallásszabadság, az alkotmány helyreállítását, a sérelmek orvoslását, Károlyi, Rákóczi akaratának ellenére, az egybegyült rendek beleegyezésével Pálffyval megkötötte a szatmári békét (1711 ápr. 29.). De J. ezt már meg nem érte. Korához képest eléggé felvilágosodott és emberséges fejedelem volt, ki megszorította a jezsuiták befolyását s könnyiteni iparkodott a jobbágyok sorsán.

Forrás: Pallas Nagylexikon