Judás Jakobi

Ki a Luk. ev. 6, 16. és Csel. 1, 13-ban előadott apostoli névsorban e néven említtetik. Valószinüleg Alfeus fia volt s az ifjabb Jakab apostolnak testvére. Későbbi élettörténete ellentétes mondákon alapszik. A nyugati mondák szerint a persák között terjesztette Simonnal együtt az evangeliomot, Persiában halt meg mint vértanu. Ellenben az Edesszában fennmaradt hitrege ugyan azonosítja J.-t Tamás apostollal, akit Krisztus után 200 évvel már Pártia apostolaként tekintettek; Taddeust pedig ugy tünteti fel ezen hagyomány, mint az Ur főtanítványainak egyikét s mint aki Edesszában a kereszténységet meghonosította. Nevenapját a kat. egyház okt. 28., a keleti május 16. (22.) ünnepli. A hagyományos nézet szerint J. volt a szerzője az uj-testamentomi iratok között levő azon rövid levélnek, mely az ő nevét viseli, de a mely a II. sz.-ban szereztetett, s mely a törvényellenes gnoszticizmust erősen ostorozza.

Forrás: Pallas Nagylexikon