Juhbál

Károly, a szabadság egyik vértanuja, szül. Székesfehérvárt 1818. jómódu szülőktől, kivégeztetett 1853 márc. 3. Különös hajlamot érezvén a matematika és természettudományok iránt, gimnáziumi tanulmányai után a bécsi műegyetemre ment, hol a tanfolyam végeztével a leiró mértan segédtanára lett. 1848. az első független minisztérium a Ludoviceum egyik tanári székére hivta meg. A kormánynak Debrecenbe költözése és Windischgrätznek a fővárosba való bevonulása következtében a Ludoviceum feloszlattatván, J. is fegyvert ragadott. Később érintkezésbe jövén a Kossuth-családdal, mint Kossuth nővérei gyermekeinek tanítója, a világosi fegyverletétel után Kossuth anyjával és három nővérével és ezek gyermekeivel együtt orosz fogságba került. Kiszabadulván, Pestre jött és ismét a szabadon bocsátott családhoz csatlakozott. Kossuth édes anyja és testvére megélhetés végett diákkosztosok tartására, később reáliskola nyitására nyervén engedélyt, J. állott mint tanár és igazgató az intézet élére. 1851. dec. 1. azonban az emigrációval való összeköttetései miatt Kossuth két nővérével Ruttkaynéval és Meszlényinével együtt elfogták és az Ujépületben, később Bécsben a Criminal-Gebäudeban elzárták, s mig Kossuth két nővérét számüzték, őt három társával (Noszlopy, Sárközi és Andrássfy) kivégezték. Most a kerepesi-uti temetőben az u. n. vértanuk sirjában nyugosznak diszes emlék alatt porai.

Forrás: Pallas Nagylexikon