Jujubafa

(növ., csudaj Brassai és Kováts szerint; Zizyphus Tourn., zsidótövis), a kutyafafélék cserjéje vagy kis fája, mintegy 50 faja leginkább Ázsia és Amerika tropusi vidékein él. Ága nem ritkán heverő, vagy a szőllőéhez hasonló, igen gyakran tövises. Levele váltakozó, gyakran csaknem kétsoros, többnyire bőrnemü, virága apró és zöldes, a levél tövében kevés, csembőkalaku vagy álernyős, gyümölcse hosszas vagy gömbölyded, csonthéjas, 1-3 magu. A vörös J. (Z. sativa Gaertn., Z. vulgaris Lam.) 1-2,5 cm. magas terebélyes bokor vagy kis fa. Olajgyümölcs- v. szilvanagyságu termését (spanyol v. francia J., baccae jujubae) fogyasztják, hurutos betegség ellen meg a mellfájósoknak teát készítenek vele. Fáját az esztergályos dolgozza fel. Z. Jupiba Lam. Khinának és Kelet-Indiának tekintélyes fája. Levelét a selyemhernyó eszi. A Z. Lotus Willd. Európa D-i és Afrika É-i partvidékein terem, virága fehér. Gyümölcse apróbb és nem olyan jóízű, mint az előbbieké. Olasz J.-nak nevezik. Ezt az alig embermagasságu fát vagy cserjét tartják a régiek lótuszfájának. Gyümölcsét olyan jóízünek mondották, hogy ha az idegen ette, tőle saját hazája után való vágyakozása is elenyészett. Kis-Szirtis mellékén most is eszik, italt erjesztenek belőle, a jószágukat etetik vele. A Z. spina ChristiWilld. (igazi Krisztustövis, szentföldi zsidótövis) Berberországban és Egyiptomban és a Szentföldön, Jordán völgyében meg a Holt-tenger mellett termő bokor; ágából fonták volna Krisztus urunk koszoruját.

Forrás: Pallas Nagylexikon