Jung

1. Gyula, német történész, szül. Imstben (Tirol) 1851 szept. 4. Iskoláit Innsbruckban, Göttingában és Berlinben végezte. 1875. magántanár, 1884. rendkivüli, majd 1887. rendes tanár lett a prágai (német) egyetemen. Számos kisebb értekezésén kivül következő munkái említendők: Römer und Romanen in den Donauländern (Innsbruck 1877., II. kiad. 1887); Die romanischen Landschaften des römischen Reichs (u. o. 1881). Hazánk multját érdeklik a következő dolgozatai: Siebenbürgische Inschriften (Archaeol. epigr. Mittheilungen aus Österr.-Ungarn, XIV. évf.); Zur Gesch. der siebenbürgischen Pässe (u. o. IV. Ergänzungsband 1-31 I.); szintugy legujabb műve: Fasten der Provinz Dacien (Innsbruck 1894).

2. J. Jakab Frigyes Sándor, német művelődéstörténelmi és filozofiai iró, szül. Rastenburgban (K.-Poroszország) 1799 márc. 28., megh. Königsbergben 1884 aug. 20. Berlinben és Königsbergben filozofiát tanult, azután az irodalomnak szentelte magát. Művei: Briefe über die neueste Litteratur (Hamburg 1837); Vorlesungen über die moderne Litteratur der Deutschen (Danzig 1842); Vorlesungen über soziales Leben u. höhere Geselligkeit (u. o. 1844); Königsberg u. die Königsberger (1846); Frauen u. Männer (Königsberg 1847); Charaktere, Charakteristiken und vermischte Schriften (u. o. 1848, 2 köt.); Friedr. Hölderlin u. seine Werke (Stuttgart 1848); Der Bettler v. James Park (Lipcse 1850); Goethes Wanderjahre u. die wichtigsten Fragen des 19. Jahrh. (Mainz 1854); Briefe über Gutzkows Ritter vom Geiste (Lipcse 1856); Das Geheimnis der Lebenskunst (u. o. 1858, 2 köt.); Rosmarin od. die Schule des Lebens (regény, u. o. 1862, 5 köt.); Joseph Fr. v. Schelling (u. o. 1864); Ueber Franz v. Baaders Dogmatik (Erlangen 1868); Darwin, komisch-trag. Roman (Jena 1873, 3 köt.); Panacee u. Theodicee (Lipcse 1876); Moderne Zustände (Rostock 1880); Rosmarin: Die Harfe von Discatherine (Lipcse 1885).

3. J. János Henrik, Stilling néven ismeretes német pietista iró, szül. Im-Grundban (Nassau) 1740 szept. 12., megh. Karlsruheban 1817 aug. 2. mint badeni titkos tanácsos. Előbb szénégető, majd szabó és iskolamester volt. Később nevelő lett s 1770-től Strassburgban orvostant hallgatott; itt sürün érintkezett Goethével. 1772 orvos lett Elberfeldben, 1778. a számviteltan tanára Kaiserslauternban, 1784. Heidelbergában, 1787. Marburgban, 1803. ismét Heidelbergában. 1806 óta Karlsruheban élt. Főműve: Heinrich Stillings Leben, eine wahre Geschichte (1806, 5 köt. Ehhez unokája Schwarz V. egy hatodik kötetet irt e cimen: H. Stillings Alter, 1817). Ezenkivül regényei: Florentin v. Fahlendorn (1779, 3 köt.); Geschichte des Herrn v. Morgenthau (1779, 2 köt.); Theobald (1784, 2 köt., 3. kiad. 1828). Misztikus irásai: Das Heimweh (1794, 5 köt., uj kiad. 1876); Scenen aus dem Geisterreiche (1797-1801., 6. kiad. 1875); Der christliche Menschenfreund (1803). Spiritiszta tanaiért sok gúnyt és támadást kellett J.-nak türnie, ami utolsó éveit nagyon elkeserítette. Ily irányu művei az idézetteken kivül: Theorie der Geisterkunde (1808) és Apologie der Theorie der Geisterkunde (1809). Irt elbeszéléseket is, melyeket Ewald adott ki (1814-15, 5 köt.). J. összegyüjtött művei 1835-39., 14 kötetben, 1843-44. pedig 12 kötetben jelentek meg. V. ö. Goethe, Wahrheit u. Dichtung (2 köt.) és Bodemann, Züge aus dem Leben v. J. H. J., genannt Stilling (1868).

4. J. Joakim (Jungius), német matematikus, filozofus és természetbuvár, szül. Lübeckben 1587 okt. 21., megh. Hamburgban 1657 szept. 17. Eleinte matematikát tanult. 1609. tanár lett Giessenben, később orvostannal foglalkozott s aztán Lübeckben, Helmstedtben tanárkodott. 1629-től haláláig a hamburgi Johanneum rektora volt. Sokban hozzájárult a bölcselet és a növénytan átalakításához, de matematikával, fizikával, ásványtannal és állattannal is foglalkozott. A filozofiában ellenese volt a skolasztikának és reformtörekvései révén Leibniz előmunkálójának lehet őt tekinteni. Irásait nagyobbrészt halála után adták ki. Művei: Logice Hamburgensis (Hamburg 1638 és 1681); Doxoscopiae physicae minores (kiadta Fogel, u. o. 1662); Isagoge phytoscopica (kiadta Vagetius u. o. 1678). Utóbbi két művével nagy szolgálatokat tett a botanikának, amelyben ő volt az első, aki a növényeket természetes rendszerbe foglalta.

Forrás: Pallas Nagylexikon