Juvenalis

Decimus Junius, a római irodalom három nagy szatirairójának egyike, szül. Kr. u. 47 körül Aquinumban, a volszkok földjén. Késő vénségében halt meg. Irói müködése Trajan és Hadrian idejére esik. Neve alatt összesen 16 szatira maradt az utókorra, melyeket az antik kiadók és kódexirók 5 könyvbe foglaltak össze. Irányuk komoly, szinte elkeseredett; tartalmuk sötét képek láncolata, melyek rikító ellentétben állanak a császári Róma pazar fényével és korlátlan hatalmával s melyeken szerzőjük elkeseredése látszik. Ez az elkeseredés jellemzi J. helyét a rómaiak szatirikusai közt («Horác csipked, Persius sir, J. dühöng»). Irói tulajdonai közül éles megfigyelés, valamint pontos történeti szinezés és erős, szinte könyörtelen realizmus emelkednek ki. Ezen belső irói tulajdonok, melyek az összes szatirákon átvonulnak, tárgytalanná teszik ujabb kritikusoknak, kivált Ribbecknek abbeli véleményét, mintha a X., továbbá a XII-XIV. szatira nem J.-t vallaná szerzőjének. Kiadások közül említendők: régebbiek Henninius (1685 és 1695), Ruperti (1801-19), Weber (1825), Heinrich (1839); ujabbak Jahn Ottó (1851, ujabban 1886, magában foglalja a körülbelül 400-ból való scholionokat is), Weidner (1873). Szövegkiadások: Hermanntól (1854), Ribbecktől (1859), Jahntól (1868). Monográfiák: Munding, Über die Satiren des J. (Rottweil 1865); Dötsch, J. ein Sittenrichter seiner Zeit (Lipcse 1864); Ribbeck, Der echte u. unechte J. (Berlin 1865); Viadal, J. et ses satiros (Páris 1869). Magyar fordítása dr. Barna Ignáctól (Budapest 1876); tanulmány Irmei Ferenctől (u. o. 1889).

Forrás: Pallas Nagylexikon