Kabirok
ókori görög istenségek, akiket a hellének közkeletü
hagyománya pelazg, tehát bel- földi (autochton) eredetüeknek tartott, de aki
csaknem kétségkivül sémi eredetüek. Pelazg jellegüket a hagyomány bizonyára
onnan vette, hogy tiszteletük a beociai pelazgoknál, tébai földön lép
legelőször előtérbe. Ugy látszik másodrendü chtonikus (földbelseji) istenségek
voltak akik az anyaföld termékenységét személyesítették és Demeter és Hormes
személye körül csoportosultak. De mikor az említettük beociai őslakók eredeti
hazájukból kivándorolván, egyes szigeteket (Lemnosz, Imbrosz, Szamotrake)
betelepítettek, a K. jellege és ezzel tiszteletüknek módja is megváltozott. Uj
elemek vegyülnek jelentőségükbe. Számuk is eltérő. Szamotrakéban csak ketten
vannak s a hajósok védő istenei lévén, összeforrtak Castorral és Polluxszal (l.
Dioskurok). A későbbi néphitben szent Ilona foglalta el helyöket (szent Ilona
tüze hajók árbocain). Lemnoszban hárman voltak, Hephaistos és Kabeiro fiai;
ketten közülök megölik a harmadikat, tehát a természeti erők jelképei, melyek
egymással ellentétben állanak. Lassankint a hitrege elválasztotta őket
Hephaistostól és mint önálló istenalakok az eleuziszi miszteriumokra
emlékeztető titokzatos ünnepségek középpontját képezték. E miszteriumok
főfészke Szamotrake volt, a kabirok neve bennök: Axieros Axiokersa és
Axiokorsos. Szolgájok és segédjök Kamillos (Kadmilos, Kadmos) kinek szerepe
folytán a kabirok tisztelete összeolvadt a tudományok s művészetek, de kivált a
hasznos találmányok kultuszával. Közel állanak és gyakori összetévesztésre
szolgálnak okul a koribantok, kurétek s telchinek. V. ö. Welcker, Griechische
Götterlehre (III. kötet).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|