Kabirok

ókori görög istenségek, akiket a hellének közkeletü hagyománya pelazg, tehát bel- földi (autochton) eredetüeknek tartott, de aki csaknem kétségkivül sémi eredetüek. Pelazg jellegüket a hagyomány bizonyára onnan vette, hogy tiszteletük a beociai pelazgoknál, tébai földön lép legelőször előtérbe. Ugy látszik másodrendü chtonikus (földbelseji) istenségek voltak akik az anyaföld termékenységét személyesítették és Demeter és Hormes személye körül csoportosultak. De mikor az említettük beociai őslakók eredeti hazájukból kivándorolván, egyes szigeteket (Lemnosz, Imbrosz, Szamotrake) betelepítettek, a K. jellege és ezzel tiszteletüknek módja is megváltozott. Uj elemek vegyülnek jelentőségükbe. Számuk is eltérő. Szamotrakéban csak ketten vannak s a hajósok védő istenei lévén, összeforrtak Castorral és Polluxszal (l. Dioskurok). A későbbi néphitben szent Ilona foglalta el helyöket (szent Ilona tüze hajók árbocain). Lemnoszban hárman voltak, Hephaistos és Kabeiro fiai; ketten közülök megölik a harmadikat, tehát a természeti erők jelképei, melyek egymással ellentétben állanak. Lassankint a hitrege elválasztotta őket Hephaistostól és mint önálló istenalakok az eleuziszi miszteriumokra emlékeztető titokzatos ünnepségek középpontját képezték. E miszteriumok főfészke Szamotrake volt, a kabirok neve bennök: Axieros Axiokersa és Axiokorsos. Szolgájok és segédjök Kamillos (Kadmilos, Kadmos) kinek szerepe folytán a kabirok tisztelete összeolvadt a tudományok s művészetek, de kivált a hasznos találmányok kultuszával. Közel állanak és gyakori összetévesztésre szolgálnak okul a koribantok, kurétek s telchinek. V. ö. Welcker, Griechische Götterlehre (III. kötet).

Forrás: Pallas Nagylexikon