Kacskovics
Lajos, gazdasági és pedagogiai iró, szül. Mohorán (Nógrád)
1806 május 29-én, megh. 1891 dec. 9. Iskoláit Vácott, Pesten és Győrött
végezte. Az 1832-iki pozsonyi országgyülésen Nógrád vármegye egyik követének
oldala mellett bővítette jogi s politikai ismereteit s gróf Berchthold József
távollevő mágnást képviselte. Constitutionnell cimü diétai hirlapot kezdett
kiadni, mellyel azonban Kossuth Országgyülési tudósításai megjelenése után
felhagyott. Szentkirályi Móriccal kezet fogva látott a kisdedóvó-intézetek s
ezek terjesztésére alakult országos egyesület felállításához, s ennek titkára
lett s az egyesület évkönyveit 1842-ig szerkeszté. A természettudományok s
gazdászat már kora ifjuságában erősen vonzották; családi viszonyai pedig a
jogászi pályára utalták, tehát ügyvéd és ugyan a kir. ügyészségnél ügyész-segéd
lett s e közben főnökét, ki a bányaművelésben tapasztalt visszaélések
megvizsgálása végett kir. kincstári biztosi minőségben Selmecre s Körmöcre
küldetett, ő is oda kisérte. A kedvező alkalmat a bányaművelés, ércmosás,
kohászat s pénzverés kezelésének alapos tanulmányozására, s a bányászat
történetének megismerésére fordítá. Ily tárgyu munkája az Alsó magyarországi
ércművelésről cím alatt a Tud. Gyüjtemény 1831-1832-iki évfolyamában jelent
meg. Körmöcön a városi levéltárban is kutatva, ott találta Zweig selmeci
bányamester 1703-1707-ig tarjedő, s a Rákóczi-forradalomra nézve fontos
adatokat tartalmazó naplóját, melyet ő feldolgozva, a Tudománytár 1835. Évi VI.
kötetében adott ki. A keletkezőben levő Országos Magyar Gazdasági Egyesület
titkárává választotta. A Gazdasági Tudósítások címü egyesületi lapot 1837 óta ő
szerkesztette, valamint a Mezei Naptárt is. 1843 máj. 21. a fővárosban
főjegyzőnek választották. Ez állásában a magyar nyelv jogos fölényének
elismertetésére törekedett. Több magyar érzelmü előkelő polgár, többek közt
Szilágyi István, Tóth Gáspár derék iparosok közreműködésével megteremtette a
magyar lovas és gyalog polgári őrséget; ennek részére a magyar vezényszavakat
K. harmadmagával gyüjté és szerkeszté össze. 1848. országgyülési képviselővé
választatott s ott volt Debrecenben, s majd Buda bevétele után ismét Pesten,
hol önkéntelenül miniszteri osztálytanácsos lett; elment Szegedre is, s a
világosi fegyverletétel után bujdosó lett, mig végre megkegyelmeztetett, s lett
mezei gazda s gyermekei oktatója. Az 1861-iki országgyülésre ismét országgyülési
képviselővé választatott a ferencvárosi kerület részéről. Az akkori rövid
alkotmányos időszak beállítása s az országgyülés feloszlatása után az újjá
alakított kertészeti egylet titkára lett, s mig e minőségében a Kertészeti
füzeteket szerkeszté, a kisdedóvó-egyletnél a nagy érdemü gróf Brunszvik
Terézia emlékére rendezett jubileumon magvas ünnepi beszéddel lépett fel, mely
1865. külön nyomtatásban is megjelent. 1865. a nógrádvármegyei törvényszéknél
birói hivatalt vállalt. Irodalmi tevékenysége főleg a gazdasági s
kisdedóvó-intézetek körében érvényesült. Egyik nagyobb munkája: Közlemények a
kisdedóvás s nevelés köréből (Buda 1843). A magyar akadémia 1837-ben levelező
tagjává választotta. Akadémiai székfoglaló értekezése a Kisdedóvásról szólott.
Az akadémiában Nagy Iván rendes tag tartott felette 1892 ápr. 25. Kegyeletes
emlékbeszédet. Kéziratban maradt önéletirása 1888-ból s Testőr cimü novellája
1841-ből. A jogtudományi műszótárhoz s a bányászati műszavak összegyüjtéséhez s
magyarosításához is nagy adalékkal járult, s a bányászati törvényjavaslat
szerkesztésében is jelentékeny részt vett. Arcképe az Országtükre 1862. Évi
folyama 16. számában jelent meg Marastonitól.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|