Kádán

Ogataj nagykhánnak fia, Dsingisz khánnak unokája, Bürivel, Dsagatájnak fiával, 1241 márc. 31. Batu khán rendeletére Oroszország és Kunország közt, a Borgói-szoroson át tört Erdélyre. A radnai német ezüstbányászok eleintén visszanyomták, de mikor a győzelem hitében mulatozni kezdtek, K. védtelen városukra tört. A németek megadták magukat s K. nem engedte bántani; de ispánjuk, Ariscald vezetése alatt hatszázat kiválogatván közülök, kalauzok gyanánt használta őket. (Az 1859. megujított radnai templom felirata azonban rombolásról szól, ekkép: «La annulu 1859. Sau renovatu si mai longitu pe ruinete templei derimate prein mongoli la 1242.» A románkori templomból még tekintélyes romok látszanak.) Ápr. 2. Besztercén 6000 embert s utóbb Kolozsvárt is «számtalan sokaságu magyart» vágatott le. Április közepén már Várad alatt állott, melynek városát azonnal elfoglalta, várát pedig hét hajítógéppel több napig ostromolta s be is vett; ott mindenkit lekaszaboltatván, a várost teljesen földúlta és kifosztotta. Azután délre fordulván, elfoglalta a nadabi szigetet s Tamásdát (Tamáshidát) s mindenkit kard élére hányatván, Arad és Csanád felé vonult, hol a Barcaság és Szeben felől jövő Büdsik úr hadaival egyesült. Bereget és Egrest már együtt foglalták el. K., ki idáig csak dúlt, pusztított, de nagyobb csatát nem nyert, 1242. elején parancsot kapott a Dunántul elpusztítására s IV. Béla üldözésére, elfogására. Több napig való csatározás után Pál országbiró csekély hadaival szemben 1242 febr. elején kierőszakolta a Duna jegén való átkelést, fölégette Ó-Budát s hosszasabb kemény ostrom után elfoglalta az ország legkiválóbb városát, Esztergomot is; csupán a várat nem, melyet a spanyol Simon ispán hősiesen megvédett. Székesfehérvárnak is csak külvárosait hamvaszthatá el, s Nagy-Kemlek várát sem vehette be. Irtózatosan pusztítva, üldözte mindenütt IV. Bélát; de ha - kivált a Monoszlai- és Zrinyi-hegységen át - úttalan utakon, bámulatos gyorsasággal haladt is előre, már a Gozd-hegység előtt értesült, hogy a «kelár» vagyis király a szigetekre menekült s igy biztonságban van. Leöletvén az idáig magával cipelt foglyokat, Horvátországon át Klisszára rontott, de megtudván, hogy a király Trauban van, ezt fogta ostrom alá. E közben azonban értesült, hogy 1241 dec. 11. meghalt Ogataj nagykhán, mire K. is visszavonult. Bosznián, a szerb Zagorján s Primorjén keresztül a tengerpart mentén délre haladt, Cattarót fölégette, majd keletnek tartva, Bolgárországba, Szófiába nyomult s e tájon egyesült Batu khánnal, hol foglyai nagyobb részét lemészároltatta, több száz magyart azonban magával vitt rabságba.

Forrás: Pallas Nagylexikon