Kagylós rákok
(Ostracoda), az alsóbb rendü héjasok egyik rendje, melynek
fajai valamennyien mikrószkóposak és testükön a kagylók héjaira emlékeztető
páncélokat viselnek, amelyektől nevüket is kapták. Testük tagolatlan, fejükön
két csáppárt, egy rágó, egy állkapocs és egy állkapcsi lábpárt viselnek; lábuk
két pár van, melyek közül az egyik elő- és lefelé tekint, a másik ellenben
hátra- és fölfelé áll s ezt tisztító lábnak nevezik; törzsük két nyujtványban,
a villafüggelékekben végződik. Szerveik közül különösen a bélcsatorna és a
himivarszerv bonyolult szerkezetü. A him állkapcsi lábai kapcsoló szervé
módosultak. Valamennyien váltivaruak, egyeseknél kivételes v. állandó
szűzszaporodás is van. A peték vagy a külvilágban fejlődnek tovább, vagy pedig
az anya páncélján belül. A lárvák három végtagpárral és kis kagylókkal biró
vauplius lárvák. Az állatországban ezeknek vannak leghosszabb és
legsajátságosabb ondószálacskáik. Valamennyien vizben élők, legnagyobb részük
tengeri, de több édesvizi fajt is ismerünk. Hazánk édesvizeiből is több fajt
jegyeztek fel. (V. ö. Chyzer K. és Tóth S., A Pestbuda környékén eddig talált
héjancokról; Daday J., Budapest és környékének kagylósrák-fajai.) Több családra
osztatnak, de az édesviziek a Cypridae, Cytheridae és Darwinulidae-családból
valók csupán. Kihalt példányaik a devon-korszaktól kezdve ismeretesek és
meglehetős gyakoriak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|