Kagylós rákok

(Ostracoda), az alsóbb rendü héjasok egyik rendje, melynek fajai valamennyien mikrószkóposak és testükön a kagylók héjaira emlékeztető páncélokat viselnek, amelyektől nevüket is kapták. Testük tagolatlan, fejükön két csáppárt, egy rágó, egy állkapocs és egy állkapcsi lábpárt viselnek; lábuk két pár van, melyek közül az egyik elő- és lefelé tekint, a másik ellenben hátra- és fölfelé áll s ezt tisztító lábnak nevezik; törzsük két nyujtványban, a villafüggelékekben végződik. Szerveik közül különösen a bélcsatorna és a himivarszerv bonyolult szerkezetü. A him állkapcsi lábai kapcsoló szervé módosultak. Valamennyien váltivaruak, egyeseknél kivételes v. állandó szűzszaporodás is van. A peték vagy a külvilágban fejlődnek tovább, vagy pedig az anya páncélján belül. A lárvák három végtagpárral és kis kagylókkal biró vauplius lárvák. Az állatországban ezeknek vannak leghosszabb és legsajátságosabb ondószálacskáik. Valamennyien vizben élők, legnagyobb részük tengeri, de több édesvizi fajt is ismerünk. Hazánk édesvizeiből is több fajt jegyeztek fel. (V. ö. Chyzer K. és Tóth S., A Pestbuda környékén eddig talált héjancokról; Daday J., Budapest és környékének kagylósrák-fajai.) Több családra osztatnak, de az édesviziek a Cypridae, Cytheridae és Darwinulidae-családból valók csupán. Kihalt példányaik a devon-korszaktól kezdve ismeretesek és meglehetős gyakoriak.

Forrás: Pallas Nagylexikon