Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Kájoni Jáno... ----

Magyar Magyar Német Német
Kájoni Jáno... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kájoni János

(Kajoni) János, csiki ferencrendi szerzetes, orgonaépítő, orgonista és muzsikus, (1629 v. 1630. Jegenye, -1687 ápr. 25. Gyergyószárhegy). Tanulmányait Csiksomlyón (szerzetesi fogadalma 1648 és 1649), majd Nagyszombatban végezte (Itt szentelték pappá 1655). A mikházai, szárhegyi és csiksomlyói ferences rendházak főnöke (Mikházán 1666-69, Szárhegyen 1669-75.) 1675-78. az erdélyi ferences custodia őre, 1676. püspöki helynök, 1686. pater custodiae. Zenei dokumentumok buzgó gyűjtője és feljegyzője, maga is énekszerző és fordító; kétségtelenül tőle származó kompozíciók ezidőszerint nem mutathatók ki (a K.-ről elnevezett kódexben ilyenekül megjelöltek már előtte feljegyzett magyar miseénekeket), de lehetséges, hogy zenét is szerzett. A korabeli külföldi zeneirodalom iránt rendkívüli érdeklődést és fogékonyságot tanult: Viadana, Banchieri, Rovetta, Hammerschmidt, Schütz és mások művei jelentős számban fordulnak meg kezén s azokat gonddal másolgatja; a csirázó magyar egyházi műzenét szeretettel kultiválja (litániák) s tán maga is komponál egyet-mást; de felfigyel a magyar román, cigány népzenére, magyar világi dallamokra is és a magyar zene történetében korszakos jelentőségű feljegyzésekben örökíti meg őket. Feljegyzési módja legtöbbnyire a 17. században általánosan használatos (Ammerbach-féle) orgonatabulatúra. Főbb zenei kéziratai: az un. csikcsobotfalvi kézirat (nem tabulaturás, hanem kottás egyházi énekgyűjtemény, talán Cantionale-jának konceptusa) 1651-76 között; a róla elnevezett kódex 1634-71. (Seregély Mátyás, Tasnádi Bálint és K. orgonatabulaturás feljegyzéseivel; külföldi eredetű egyházi művek, magyar népi táncdallamok, egyházi és világi énekek, francia szvitmuzsika stb.), Organo Missale 1667 (orgonatabulaturás mise- és litánia-gyűjtemény [39 mise, 53 litánia], egy sor értékes magyar litániadallammal), Sacri Concentus 1669 (orgonatabulaturás Viadana-másolatok stb.). Egyéb, részben zenetörténeti érdekű, nagyjelentőségű művei, illetve gyűjteményei: A Cantionale Catholicum c. nagy kath. énekszöveg-gyűjtemény (megj. 1676, új kiad. 1719, 1805), nagy kéziratos himnusz-gyűjtemény, A Custodia története 1650-84. (Fekete könyv) stb. Az 1659. felszerelt prázsmári orgona mintájára orgonát épített Csik, Szárhegy, Mikháza és az udvarhelyi jezsuiták számára; Alfalvi Péter és Ferenczi Miklós klerikusokat orgonára tanította. Csiksomlyón 1676. könyvnyomdát létesített, melynek kottatípusai is voltak (az 1676-iki Cantionale a greg. zsoltárintonációkat is közli). főbb zenei vonatkozású irodalom: bartalus István: a magyar egyházak szertartásos énekei a XVI. és XVII. században, 1869 (az Org. Missaleről), Seprődi János: A Kájoni-codex irodalom- s zenetört. adalékai, Irodalomtört, Közl. 1909 (a kódex főbb magyar dokumentumaival), Jénáki Ferenc: Kájoni János énekeskönyve és forrásai, Kolozsvár 1914, Boros Fortunát: A Kajoni-kódex első írói, Erd. Írod. Szemle 1924, ugyanattól: Az erdélyi ferencrendiek, Kolozsvár 1927, Domokos Pál Péter: A csikcsobotfalvi Kájoni-kézirat, Zenei Szemle 1929 és Irodalomtört. Közl. 1929. A K.-kódex négy (addig kiadatlan) magyar táncdallamát (Szabolcsi B. átiratai) közzétette Sztankó Béla, A lőcsei tabulaturás könyv choreái c. tanulmánya (1927 mellékletében. Szabolcsi.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is