Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
kakas cock
kakas cocking-pie...
kakas rooster
kakas (pusk... hammer
kakas felhú... cocking
kakashágás cicatrice
kakashágás cicatricle
kakashágás cicatricule...
kakashágás cicatrix, c...
kakaskukoré... crow
kakaskukoré... crowing
kakasviadal... pit

Magyar Magyar Német Német
kakas Hahn (r)

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kakas

1. K. mester, a Rátót nemzetségből a Kazai Kakas család őse. 1300. tolnai és bodrogi főispán volt. 1307. Szepesvárat foglalta vissza Károly király számára, kinek jeles vitéze volt 1312-ig, mikor Rozgonynál vérével pecsételte meg hűségét.

2. K. István (zalánkeményi), kolozsvári nagyképzettségü, előkelő nemes polgár, a Báthoryak udvari hive, titkára, többször külföldi követe, végre II. Rudolf császár Persiába küldött követe. Született valószinüleg Kolozsvárt, ahol atyja (András) és anyja (Larlay Anna) akkor a legelőkelőbb birtokosok közé tartozott. Megh. 1603. okt. 25. Persia Lahidsán városában. K. az 1590-es években szerepel Erdély történetében, mint fejedelmi titkár s külföldi követségekbe járó ügyes diplomata, mire őt nyelvismerete és jeles képzettsége kiválóan alakalmassá tette. Báthory Zsigmond fejedelemnek meghitt, bizalmas hive, nejének, Mária Krisztina osztrák főhercegnőnek titkára volt. Neve az 1597-1601. években a legtöbb adót fizető polgárok élén áll a kolozsvári levéltár adólajstromaiban. Kölcsönöket ád a fejedelmeknek, s a cs. kir. biztosoknak. Midőn a fejedelem, vagy fejedelemasszony Kolozsvárt időzött, többnyire az ő (abban az időben valószinüleg legszebb, máig is fennálló) piaci házukban szállott meg, amelyet a hagyomány ezért máig is «Báthory-ház»-nak nevez. A ház udvarra nyiló egyik ajtaja felett máig is látható koronás kakasfőt ábrázoló címere, nevének kezdőbetüivel, a Stephanus Kakas-t jelentő S. K.-val. A hagyomány szerint ennek a háznak az emeleti ablakából nézte Báthory Zsigmond 1594-ben az erdélyi tanácsurak a piacon történt lefejeztetését. Báthory András is szolgálatába fogadta s titkárjává tette s közbenjáróul kérte a Mária Krisztina főhercegnővel óhajtott házassága eszközlésére. Majd Lengyelországba küldötte követségbe a királyhoz Bánffi Györggyel. Krakóból visszatérte után, 1599 szept. 14. a császár-királyhoz küldötte követségbe. Két hónap mulva küldi vissza a császár Pilsenből 1599 nov. 15. válasszal Báthory Andráshoz, akitől időközben Mihály vajda elfoglalta Erdélyt, őt magát is megöletvén. Mihály vajda K.-nak csak a rendek kérésére engedte meg a hazájába visszatérhetést és birtokai megtartását, amiért az 1599 nov. 28-án országgyülés végzései között mondanak a rendek köszönetet.

De K. a Báthoryak bukása után Erdély új helyzetében, zűr-zavarai közt nem tud megnyugodni s kivándorlásra szánja el magát. 1601 elején eladja kolozsvári házát, birtokait s a tiroli Bozenben telepedik meg. Innen hivatja 1602. II. Rudolf császár prágai udvarába, hogy egy nagyfontosságu s veszélyes követséget bizzon rá, a persa sahhoz, a török ellen kötendő véd- és dacszövetség megkötésére. Ez a nevezetes követjárás tette K. nevét világhirüvé. K. 1602 aug. 27. indult Prágából persiai követségébe, Szilézián, Lengyelországon (Krakón, Varsón), Litvánián (Grodnón, Vilnán) keresztül Oroszország felé. Okt. 15. lépte át az orosz határt. Nov. 9. ért Moszkvába, dec. 23. Kazánba, ahol a telet töltötte. A Volga jege felolvadván, 1603 máj. 11. indult a Kaspi-tenger felé. Asztrakánban két hónapig kellett várniok a tengeri hajók elkészülésére. 1603 jul. 22. szálltak a Kaspi-tengerre s aug. 8-án kötöttek ki Persia partján Lenkován városában. Tiz hétig kellett itt időzniök, mig a persa sahhoz Iszpahánba küldött hirnökük visszaérkezett. Azalatt a tengervizétől (más ivóvizök, sem boruk nem lévén) mindnyájan megbetegedtek s K.-t már hordágyon vive indultak Persia belseje belé. De a tengertől csak két mérföldnyire fekvő Lahidzsánig vihették, ahol meghalt s szállásuk kertjében egy fa alatt temették el. Végrendeletében mindenét a tiroli Bozenben hagyott árva feleségének hagyta. A követséget, az ő utasítása szerint titkára és kisérete folytatta és végezte el. Taurisban nov. 15. találták meg a sahot. Dec. 14. indultak vissza a Kaukáziuson át Oroszország felé. A Kaspi-tengeren befagytak és sok viszontagság után értek vissza Prágába 1604. őszén. K. titkára (Tectander György) aztán leirta követségük történetét ily cím alatt. «Iter persicum, kurtze doch ausführliche und warhafftige beschreibung der Persianischen Reiss: welche auff dem Röm. Kay. May. allergnedig. Befelch im Jahr Chr. 1602. von dem edlen u. gestrengen Herren Stephano Kakasch von Zalakemeny (igy!) vornehmen Siebenbürgischen vom Adel angefangen: und als derselbig unterwegen zu Lantzen in Medier Land todtes verschieden: von seinem Reissbeferten Georgio Tectandro von der Jabel vollends continuiret und verrichtet worden. Zum drittenmal in Druck verfertiget 1610. Gedruckt zu Altenburg in Meissen». Megjelent franciául is (Páris 1877) Scheffer Ch. fordításában: Iter Persicum un Description du voyage en Perse enterpris en 1602. par Etienne Kakasch de Zalankemeny stb. Magyarra fordítva megjelent Temesvárt 1892 Szabó Ferenc Tört. nép. és földrajzi könyvtárában a Régi magyar utazók Európában 1532-1770 kötetében Szamota Istvántól, de csak az európai rész.

3. K. László (kazai). 1385. pataki várnagy, kit Mária királynő 1383-ban hűségeért a nógrádvármegyei Csengerháza és a gömörvármegyei Sőreg nevü birtokkal jutalmazott meg. Fiai közül Gyula és Lóránd Zsigmond király kisérői a konstanci zsinatra. Miklós pedig 1388. csázmai prépost, 1389. sárospataki plébános, 1395. pásztóhi plébános volt.

5. K. Márton, a Báthory Istvántól Szapolyai János számára 1529. újonnan elfoglalt stoltzenburgi (szelindek-i) várkastély kapitánya. K. új erődítési munkálatokhoz fogott, melyekhez az I. Ferdinánd király pártján levő stoltzenburgi lakosok segítségét is igénybe vette. De midőn a kellő elővigyázatot figyelmen kivül hagyva, tulságos számban bocsátotta őket be, bősz vérengzés közepett visszafoglalták a kastélyt (1529 nov.)

6. K. Miklós (kőszegi, másként németújvári), Miklós nádor fia, a Rohonczi-család őse. Eleinte I. Károly hive, Vas és Zala vmegyék főispánja, a király főlovászmestere volt E miatt összeütközés keletkezett közte és unokatestvére, Kőszegi iván unokája, András között s ez ostrom alá vétette K.-nak Rohonc és Léka nevü várait. 1320 körül azonban az összes kőszegi család föllázadásába ő is belekeveredett s miatta a király kegyét vesztette. V. ö. Századok 1895. 146-7; F. Zalai oklt. I. 147; Sopronm. okt. 111.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is