Kalahari

(Kalakhari, Karri-Karri), homokos és száraz vidék D.-Afrikában, az Oranje jobbpartjától É-ra, a D. sz. 21 és 28° közt; Ny-on a namák földjének dombjai, K-en pedig a Transzváli fensík lejtői határolják. Ezen határok közt körülbelül 687,515 km² területü; mint lefolyás nélküli medencének területe azonban 1.285,000 km². Egészében É-ról D-nek lejtősödő medence, amelyet a felső részében Noszob és Up, alsó részében pedig Higap nevü folyómeder 2 részre oszt; e folyammeder az esős évszakban januártól májusig nagy számu, makarikari nevü sós vizü mocsarakat alkot. Ezek közt legnagyobb a 23 és 24° közt fekvő, 3-5 m. mély Nagy-Makarikari; ez 200-240 km. hosszu és 130-160 km. széles; az esős évszakban a Nata, Szimoane és egyéb folyók táplálják; fölös vizét pedig a Zuja viszi a Ngamiba. A K. nem igazi sivatag; a bozótok raja gyakoriak és néhol egész sürüségekké tömörülnek. Az esős évszak alatt földje sok helyen annyira átázik, hogy alig járható; ezután nagy térségeket gyep takar, ahol a gnu és több antilópféle bő táplálékot nyer. Számos rajta a kigyó is. Lakosai a busmanok a bakalaharik, aránylag igen kevesen vannak. A vad húsán kivül főtáplálékuk az Acanthosicyos horrida Welw. és a kaffer-ugorka. V. ö. Silver, Handbook for South Afrika (London 1880). 1829. François utazta be a K.-t s leirását a Mittheilungen aus den Schutzgebieten c. vállalatban 1893. közölte.

Forrás: Pallas Nagylexikon