Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
kalap chapeau
kalap hat
kalap headgear
kalap-átala... trimmer
kalapács gavel
kalapács hammer
kalapács mallet
kalapács al... to come und...
kalapács fé... ball-peen
kalapács fo... ball-peen
kalapácscso... hammer
kalapácssze... mall
kalapácstom... check
kalapácsvet... hammer thro...
kalapál to forge
kalapál to hammer
kalapál to thump
kalapálás hammering
kalapált beaten
kalapban ma... to keep one...

Magyar Magyar Német Német
kalap Hut (r)
kalapács Hammer (r)
kalapál hämmern
kalapos Hutmacher (...
kalaposműhe... Putzmachere...
kalaposnő Modistin (e...
kalaposnő Putzmacheri...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kalap

A fej befödésének szokása már a legrégibb ókorban divatozott. A görögök többnyire födetlen fővel jártak; utazások alkalmával, a háboruban és a vadászaton az előkelő görögök a széleskarimáju petaszoszt viselték, amely, mikor nem haszálták, zsinegre kötve hátukon csüngött. Kerek és hegyek K.-ok jöttek divatba a rómaiaknál, akik azt a szabadság jelvényévé tették, ugy hogy a rabszolgák felszabadulásukkor K.-ot kaptak. Általánosabban a Nero halála után terjedt el a K. viseletének szokása. Németországban csak a X. sz.-ban kezdtek K.-ot viselni; a XII. és XIII. sz.-ban már többféle formáju K. is volt; Franciaországban sak a XIV. sz utolsó negyedében jött divatba. Németországban, Hollandiában és Svájcban a XVI. sz.-ban s még később is magas, hegyes alaku K.-okat viseltek; de a mai cilindernek alakját is megtalálhatni a XVI. sz.-ban és később. Franciaországban XIV. Lajos alatt keletkeztek az u. n. háromszögletü K.-ok, melyek majd egy teljes sz.-ig divatoztak. Mint általában a ruházat, ugy a K. alakja és szine is gyakran volt, különösen újabb időben, politikai pártok szimboluma. Szentelt k.-okat a pápa olyan fejedelmeknek és hadvezéreknek küldött, akik a római egyház körül érdemeket szereztek. L. még Föveg.

Kalapokat szőrökből nemezítéssel, szalmából fonással, szövetekből szabás s varrás segélyével szokás készíteni. Legelterjedtebb a nemez-kalapgyártás, melyhez minden nemezíthető szőrt lehet alkalmazni. Mennél finomabb, illetőleg mennél vékonyabb a szőr, annál finomabb a nemez. A szőrök nemezedő tulajdonsága a velőanyag-rétegtől függ. Velőanyagot tartalmazó szőr nem nemezíthető, mig velőmentes vagy szakaszosan velős jól nemezíthető. Ebből folyólag a felszőrök rendszerint nem nemezednek, a pehelyszőrök közül is csak némelyek. Jól nemezíthető a gyapju, a teve pehelyszőre és a hód pehelyszőre, minthogy velőmentesek; kevésbbé jól a macska-pehelyszőr, mert szakaszosan velős; a nyúl és házinyúl pehelyszőre pedig, mert egészen velős, természetes állapotban nem nemezedik, ha azonban kénesős csávával kezelik, a velőréteg szakaszossá válik s ekkor jól nemezedik. Nemezkalapok legnagyobb része nyúlszőrből készül, az olcsóbb s durvább fajták azonban gyapjuból, finom fajták pedig hód- vagy teveszőrből. A nyúlszőr-kalapok készítését még 1-2 évtized előtt kisiparilag üzték, ma azonban már gyárilag üzik, még pedig a következő módon: A nyúlirhán levő szőrt kefe segélyével kénesős csávával telítik s kiszáradás után a szőrt az irháról lenyírják. Minthogy a nyúl bundája felszőr és pehelyszőrből áll, a kalap gyártásához pedig csak pehelyszőr használható, ezért a lenyirás után a felszőrt a pehelyszőrtől különválasztják, ugy hogy a szőrt erős légáramba szórják, mely a könnyü pehelyszőrt messzebbre viszi el, mint a nehéz felszőrt. A fajtázott pehelyszőrt ezután farkas (l. Gyapjufonás) néven ismert géppel lazitják és erős légáram által a süvegképző gép felé fuvatják. A süvegképző gép likacsos lemezből készült rézkúpból áll, amely lassu forgást végez és légszivóval van kapcsolatban. A levegő a rézkúp likacsos lemezén áthatol, a pehelyszőr pedig rendszertelen helyzetben annak felületén marad. Ha a kúp elegendő vastag szőrréteggel lett borítva, vizet permeteznek s gőzt eresztenek reá, eközben kissé megveregetik a szőrkúpot, minek folytán a szálak annyira nemezednek, hogy a szőrkúp levehető és kezelhető. A szőrkúpok most már nagyobb fokban nemezítendők. Ezen művelet leginkább kézművileg végzik a következő módon: a nemezítéshez szükséges nyálkás folyadékot, p. borseprőt 1,3 méter átmérőjü rézüstben melegítik, mely rézüstnek fával burkolt széles karimája van. A szőrkúpot az üstben levő meleg folyadékba mártják s ezután az üst karimáján gyúrják, ismételve bemártják s más részét gyúrják. Ezen kezelés folytán a szőrkúp erős nemezzé válik; ily nemezkúpok már kereskedelmi cikket képeznek. A nemezkúpok alakítását ugyancsak a nemesítő üst mellett végzik. A kúpot az üstben levő meleg folyadékba mártják és meleg-nedves állapotban faformára húzzák és kézzel, fával vagy kefével egyengetik, mig a nemez a faformához simult s kalapalakot öltött, a kalapot azután karimája tövénél fonallal a formához kötik, szárítják, esetleg festik. Az ily úton nyert nemezkalapok még érdes felületüek, lágyak s nem tetszős alakuak, miért is a következő módon csinozzák: első sorban gyors forgásban levő faformára helyezik s erős kefével és üvegpapirossal csiszolják; ezután a keménység fokozása céljából fonákjáról sellak-oldattal avagy cerazinnal bevonják s csekély mértékben gőzölik, hogy a telítő anyag a nemez belsejébe szivároghasson. A telített kalapok nyirkos helyen tartandók, mielőtt a végleges formázás alá, t. i. a faformán való vasalás avagy sajtolás alá kerülnének. A sajtolást oly különleges hidraulikus sajtón végzik, amelynek odorja fémből áll s melegítik, alakverője pedig kaucsuk-zacskóból áll, melynek feneke fémgömb-süveg. Ezen sajtóba, illetőleg a meleg odorba helyezik a formálandó kalapot s reá helyezik a gömbsüveget, ugy hogy a kaucsukzacskó a kalapüregbe mélyedjen s ezután a gömbsüveget csavarokkal lekötik az odort támasztó állványhoz. A gömbsüveg és kaucsukzacskó által képezett ürbe szivattyuval vagy akkumulatorral vizet nyomnak, minek folytán a kaucsukzacskó tágul mindaddig, mig az odor falaihoz nyomul s igy a kalapot az odorhoz, illetőleg a formához nyomja. Ezen sajtolás után már csak a bélés bevarrása s a szalag felvarrása marad hátra. A hód- s más finomabb szőrnemből készült kalapok teljesen azonos módon készülnek, mint a nyúlszőrkalapok. A hódnemezkalapok sok esetben kártokkal is keféltetnek (bogácsoltatnak) miáltal bolyhoz-bársonyos felületüvé válnak.

Az eddig ismertetett eljárástól lényegesen különbözik a cilinder (köcsög)- kalapok gyártása. Ennél ugyanis a kalap alakjának megfelelő vázat sellakkal telített papirosból vagy vászonból készítik s felületét még sellak-kencével bevonják. Az igy elkészített váz bevonására selyemből szőtt bársonyszerü (plüs) szövetet használnak, melynek ritka, de hosszu bolyha van. E szövetből kiszabás és összevarrás segélyével elkészítik a kalapváz áthuzatát, melynek fonákját sellak-kencével bevonják s kiszáradás után a vázra huzzák.ezt követőleg a bolyhokat egy irányba kefélik s bevasalják, minek folytán nemcsak a bolyhok lelapulnak, hanem a váz és áthuzat között levő sellak-kence is megolvad és összeragasztja a vázat az áthuzattal. Az igy elkészült köcsögöt még béléssel és szalaggal látják el. A gyapjunemezkalapok gyártása az eddig ismertetett eljárásoktól némileg eltér. A gyapjut ugyanis először a posztógyártásnál szokásos módon (l. Gyapjufonás) mossák és kártolják, ezt követőleg kúpokat készítenek belőle, miért is a kártoló gépről jövő laza szálréteget két csonka kúpból álló formára gombolyítják. A kettős kúpból álló forma lassu forgáson kivül lengő mozgást is végez. A felgombolyodott anyagot a két csonkakúp alaplapja nemtén széttépik, mi által két gyapjúkúp áll elő. E gyapjukúpok kezdetleges nemezítését olyképen végzik, mint a nyúlszőr nemezítését, teljes nemezzé való átalakításához pedig a forgattyus kallót (l. Csinozás) használják. A gyapjunemez formázását s a kalap csinozását a nyúlszőrkalapoknál ismertetett eljárás szerint végzik.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is