Kalciumklorid
klórkalcium, CaCl2. Kalciumkarbonátot vagy oxidot
sósavban oldva a K. oldatát kapjuk. E só előállítása végett többnyire fehér
márványt oldanak sósavban. A fehér márvány főképen kalciumkarbonátból áll, ezen
felül jelentékenyebb mennyiségü magneziumot szokott tartalmazni, továbbá kevés
vasat, mangánt is tartalmazhat. E fémek kloridjai is képződnek tehát a márvány
sósavban való feloldásakor. E szennyezések eltávolítása végett az oldathoz
annyi kalciumhidroxidot elegyítenek, mig az erősen lúgos kémhatásu. Az oldatot
több órára meleg helyre állítva, a Mg, Fe, Mn oxidjai csapadék alakjában
kiválnak. A leszűrt oldatot sósavval megsavanyítva besűrítik. Nagyon tömény
oldatából a K. mint CaCl2.6H2O kikristályosodik. E
vegyület a kristályos K., mely szintelen oszlopos kristályokból áll. Az enyhe
melegítésre megolvad, erősebb hevítéskor vizgőz távozik el és CaCl2.2H2O
összetételü likacsos test marad vissza. Ez az u. n. likacsos v. száraz K. Még
erősebb hevítéskor a sóból az összes viz eltávozik és vörös izzáson szintelen
átlátszó folyadékká olvad, mely kihüléskor kristályos tömeggé, CaCl2,
mered meg. Ez a viztelen v. megolvasztottK. Ugy a kristályos, mint a likacsos
v. megolvasztott K. a levegőn vizet véve fel, szétfolynak. A K. nemcsak vizben,
de borszeszben is könnyen oldódik. A likacsos és megolvasztott K. nagyon vizszivók,
ezért az előbbit a gázok, utóbbit folyadékok (éter, ecetéter stb.) szárítására
használjuk. A kristályos K.-ot hóval összekeverve, erős hütőkeveréket kapunk,
melynek hőmérséke a -50 C°-ot megközelíti.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|