Kalevi-poeg

(tkp. a. m. Kalev fia), az észt nép eposzta 20 énekben. Összeállította dr. Kreutzwald Frigyes R.; első kiadása megjelent Dorpatban 1857-61, Reinthal és dr. Bertram német fordításával együtt; később az eredeti szöveg külön lenyomata Kuopióban 1862. Az I-III-ik énekeket, a IV. egy részét és a XVII-iket újabban németre fordította Löwe J., kiadta az észt tudós társaság (Dorpat 1881). E költemény a mitoszi tartalom tekintetében nem fogható a Kalevalához, mert a benne előforduló mondai elemek nem az észt nép saját szelleméből, hanem a közös finn forrásból merítettek és a kereszténység befolyásának számos nyomait mutatják; egyes részleteiben még föltünően megegyezik a Kalevalával, főkép annak egyik önálló epizódjával, a Kullervo-mondával; az elbeszélésnek azon egyszerü, természetes, naiv módját, mely a Kalevalában annyira megragadó, itt merész, fantasztikus képek váltják föl; a nyelv is egészen újkori már s a német és orosz hatás folytán sokat veszített zengzetességéből: mindazonáltal ez eposz a pogány észt vallás hagyományainak, valamint a mai észtek babonái s babonás szokásainak bő tárháza lévén, a magyar-ugor népek etnográfiája szempontjából kiváló figyelmet érdemel; költői oldaláról nézve pedig a Kalevalával szemben, mely tulajdonkép három önálló mondára válik szét, a cselekvénynek sokkal egységesebb volta jellemzi. A róla irt külföldi munkák közül kiemelendők a következők: Schiefner A., Über die esthnische Sage vom K. (Bulletin de l"Académie des Sciences de St.-Pétersbourg, II. k. 173); Schott V., Die esthnischen Sagen vom K. (Berlin, az akadémia kiadása, 1863). V. ö. Vikár Bélától a K. 1. énekének szép fordítását a Budenz-Albumban 1884.

Forrás: Pallas Nagylexikon