káliumoxidhidrát, maró káli KOH. E vegyületet ugy látszik
tisztátalan állapotban már Geber ismerte a VIII. sz.-ban; soká elemnek
tartották, mig Davy 1807. elektrolizissel elbontotta. Képződik olyankor, ha a
kálium a vizre hat. E felette költséges előállítási módját természetesen nem
használják; gyárilag káliumkarbonátból v. káliumnitrátból készül. A
káliumkarbonátból való előállítása ugy történik, hogy e sót vizben oldják és
forralás közben ez oldathoz oltott meszet elegyítenek. Ilyenkor a kalciumhidroxid
a káliumkarbonátot K.-dá alakítja, mely oldva marad. K2CO3
+ Ca(OH)2 = 2 KOH + CaCO3. Hogy e kémiai átalakulás
megtörtént-e, arról ugy győződnek meg, hogy a folyadék próbáját leszűrve, ahhoz
sósavat elegyítenek. Ha ilyenkor pezsgés nem észlelhető, az jele annak, hogy az
összes káliumkarbonát K.-dá alakult. A fölös kalciumhidroxid és a képződött
kalciumkarbonát leülepítése után a megtisztult folyadékot lefejtik. E maró
folyadék a K. vizes oldata; közönségesen kálilúgnak nevezik. A lúgot eleintén
vas üstben besűrítik. Ha már nagyon tömény, a vasat megtámadja, ezért a vége
fel a besűrítést ezüst üstben folytatják és abban addig hevítik, mig vizgőz
többé nem távozik. A tüzes folyós K. a kihüléskor kristályos tömeggé mered meg.
Gyakran rudacskákba is öntik. A K. ez előállítási módjánál arra kell ügyelni,
hogy a káliumkarbonát-oldat ne legyen tul tömény, továbbá, hogy a lúg ugy
ülepedése, mint besűrítésekor a levegővel ne igen érintkezzék, mert különben
sok káliumkarbonáttal szennyezett készítményt kapunk, mivel a K. a levegőből
mohón szí széndioxidot. Ugy is készül, hogy salétrom, vagyis káliummnitrát és
rézforgács elegyét izzítják, ilyenkor nitrogéngáz távozik el és káliumoxid, meg
rézoxid keveréke marad hátra. E maradékra vizet öntve, a káliumoxid K.-dá alakulva
feloldódik. Az oldatból a megemlített módon kapják a szilárt K.-dot. A nyers,
technikai célokra való K.-dot ugy is gyártják, hogy a Leblanc-féle eljárásnak
megfelelően a káliumszulfátot mészkő- és szénnel hevítik, de a szén mennyiségét
nem ugy veszik, mint a káliumkarbonát gyártásakor, hanem jóval többet, hogy igy
a kalciumoxid, illetőleg a káliumhidroxid képződését elősegítsék. Különösen
régebben fahamuból is gyártották, ugy hogy a hamut oltott mésszel elegyítették
és e tömegből vizzel a képződő K.-dot kioldották.
A tiszta vizmentes K. fehér kristályos test. A vörös izzáson
szintelenn olajszerü folyadékká olvad. Fs. 2,1 körül. Csak igen jól zárt
edényben tartható el, mert a levegőből mohón vizet és széndioxidot szíva
szétfolyik. Vizben és borszeszben igen könnyen oldódik. A K. vizes oldata az u.
n. kálilúg fs.-a annál nagyobb, minél több K.-dot tartalmaz feloldva; a
következő táblázatban a különböző anyagtartalmu lúg fajsúlyát találjuk:
% KOH
|
Fajsúly
|
% KOH
|
Fajsúly
|
1
|
1?009
|
30
|
1?288
|
5
|
1?041
|
40
|
1?411
|
10
|
1?083
|
50
|
1?539
|
20
|
1?177
|
|
|
Forrás: Pallas Nagylexikon