Kállay

1. Ferenc, bölcsészeti, történettud. s nyelvtudományi iró, szül. Debrecenben (nem a szabolcsvmegyei nagy Kállay-családból) 1790 dec. 4., mehg. Pesten 1861 jan. 1. Tanulmányait szülővárosában végezte s ott kötötte meg holtig tartó meleg barátságát Kölcsey Ferenccel. Pesten 1812. ügyvédi oklevelet nyervén, Bécsbe ment, s az osztrák polgári és katonai törvényt tanulta, melyekből a vizsgálatot kiállván, a második székely gyalog ezrednél hadbiróvá neveztetett, hol 1814-től 1828-ig szolgált. 1829. kapitányi ranggal nyugdíjaztatott s egy ideig Erdélyben élt, 1832. azonban, miután a Tudományos Gyüjteménybe több értekezést irt, s Enyeden kiadta históriai értekezését A nemes székely nemzet eredetéről, régi hadi s polgári intézeteiről, Pestre tette át lakását s kizárólag az irodalomnak élt. A m. akad. által levelező taggá választatván, ennek kebelében igen szorgalmasan működött. Munkái részint önállók, részint a folyóiratokban, nevezetesen a Tudományos Gyüjteményben, az Akad. Tudománytárban s Évkönyvekben jelentek meg. Az első sorba tartoznak, a már említetten kivül: A magyar nemzetségről (Pest 1836); A nemzeti képviselet tudománya (kéziratban, mely az akadémia által 1832. nyomtatásra elfogadtatott, de meg nem jelenhetett); Értekezés az Ideologiáról (kézirat); Felelet az akadémia ezen jutalom kérdésére: Mi módon lehetett a magyar játékszint Budapesten állandóan megállapítani? (Pest 1834., mely együtt jelent meg Fáy András és Jakab István jutalmazott feleleteivel); Kölcsey Ferenc gyermek- s ifjukora rajza (u. o. 1844); A pogány magyarok ősvallása (mitologiai pályamunka, u. o. 1862). Sokat dolgozott a Közhasznu Ismeretek Tárába is, különösen életrajzokat, a Kritikai Lapokba pedig birálatokat, s végre a konzervativ irányu politikai lapokba.

2. K. István, pedagogus, szül. Sárospatakon 1833 ju. 25. U. o. végezte tanulmányait. Mint végzett teologus előbb nevelő, majd egymásután töb helyt népiskolai tanító lett. 1873. a debreceni ev. ref. tanítóképző gyakorló iskolájához hivták meg tanítónak s azóta eben az állásában működik. Több hirlapi cikkein kivül 1884. szerkesztette a Prot. Népiskolai Lapot. Önálló művei: Gyermekbarát (Miskolc 1857); Versfüzér (Sárospatak 1860); Halotti énekek (Rimaszombat 1869); Jó gyermekek könyve (Debrecen 1867); Kis Tükör (u. o. 1872); Ausztria földrajza (u. o. 1876); Magyar történeti életrajzok (u. o. 1876); Magyarország összefüggő története (u. o. 1877); Egyetemes történelem életrajzokban (u. o. 1878); Utazók könyve (u. o. 1879).

Forrás: Pallas Nagylexikon