Kálmán
1. Farkas, ref. lelkész, szül. Siómaroson 1838. Tanult
Városhidvégen, Gyönkön és Pápán, hol 1859. elvégezte a teologiai tanfolyamot,
Pátkára ment akadémikus rektornak. 1863-tól több helyen káplánkodott, mig 1868.
Madocsa, 1876. Sósvertike, 1878. Gyüd, 1885. Gyoma választá lelkészéül.
Legalaposabb ismerője a prot. énekügynek, kivált történeti tekintetben. Számos
ily irányu cikke jelent meg szinte mindenik egyházi lapban. Önálló művei:
Éneklő kar (a magyarországi ref. énekeskönyv szerzőinek életrajza, Pest 1880);
Új magyar Athenás (Újabbkori magyar prot. egyházi irók életrajz-gyüjteménye,
melyet Sz. Kiss Károllyal éss Bierbrunner Gusztávval szedett össze, Budapest
1882-85). Sajtókész: Adalékok a 16. és 17. század irodalomtörténetéhez. (Az
1711-ig magyarul megjelent összes énekgyüjtemények ismertetése.)
2. K. Károly, kat. pap, költő, szül. Ungvárt 1858 dec. 9-én.
Tanulmányait Ungvárt, Szatmárt, a teologiát a budapesti tudományegyetemen
végezte. Pappá szentelték 1881 julius 24. Több helyen mint segédlelkész
működött; azután Székesfehérvárt hitoktató, főreáliskolai hittanár és
székesegyházi hitszónok volt. 1891-tól soóskuti plébános. Irodalmi munkássága: Kisebb
költői kisérletei 1875 óta jelentek meg, nagyobbára a Magyarország és
Nagyvilágban. Első nagyobb szabásu műve volt a Zsoltárok könyvének költői
korszerü átdolgozása, melyet még egyetemi hallgató korában készített (I. 1883,
II. 1884., III. 1890, Budapest és Székesfehérvár). Szerkesztette A Magyar
Ifjuság Rózsafüzérét, a Hunyady Mátyás néplapot, Ébredjünk és Egyesüljünk
folyóiratot. Magyarok hazája (Székesfehérvár 1887) stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|