Kálmáncsehi Sánta

Márton, a helvét irányu reformációnak hazánkban egyik legjelesebb bajnoka, szül. Kálmáncsán a XV. sz. vége felé, megh. Debrecenben 1557 dec. 21. előtt pár nappal. 1523 őszén a krakói egyetem hallgatói közé iratkozott s ugyanitt az 1524-25. tanév második felében a magyar tanulók házának szeniori tisztét viselte. Kat. pappá lévén, 1538. már gyulafehérvári kanonok és iskolaigazgató volt s ez évben tiszttársával, Enyédi Adorjánnal együtt birája volt a segesvári hitvitának. Ez olyan hatást gyakorolt reá, hogy nemsokára prot. hitre tért s mint ennek követője szintén lelkészi hivatalt viselt; működése helyeiül Beregszász, Munkács és Sátoraljaújhely említtetnek. 1551. debreceni plébános volt s itt nagy buzgóságot fejtett ki a katolicizmusnak a lutheranizmus által még ki nem küszöbölt maradványai eltávolításában, miért a ladányi zsinaton 1551 végén vagy 1552 elején összegyült prot. lelkészek exkommunikálták. 1552 dec. 1. részt vett a beregszászi zsinaton, melynek határozataiban az ő szelleme félreismerhetetlenül, bár közvetítő alakban nyilvánul. Petrovics Péter ösztönzésére később Erdélyben is mozgalmat indított az úrvacsoráját és a szertartásokat illető szabadabb elveinek érdekében. Itt is sikerrel terjesztette tanait, legalább a külsőségekre nézve, amennyiben például Kolozsvárt az oltárokat 1556. szintén kihányták a templomokból, noha némely kiadott művének az úrvacsorájáról nyilvánított nézetével szemben ugyanez év derekán síkra szállott Dávid Ferenc, és pedig a kolozsvári lelkészek képviseletében, kik a következő évben zsinatot is tartottak ellene. Erre ő maga is idejekorán elment Debrecenből, hogy elveit védelmezze, de betegsége a vitától visszatartotta. Visszatérve egyházába, hol fő pártfogójának, Petrovics Péternek a védnöksége alatt ref. püspöki tisztet is viselt, betegsége egyre közelebb juttatta halálához. Nem egy forrás emlékszik meg Debrecenből időközben történt elűzetéséről is, de feltétlen hitelességgel még ez nincs kimutatva. Irói munkásságának termékei, melyek közt egy énekeskönyv is volt, nem maradtak fenn korunkig. Gyalui Torda Zsigmond, mint egykori tanárának, neki ajánlotta 1547. irt, 1551. megjelent egyik filologiai művét.

Forrás: Pallas Nagylexikon