(nyugati mongolok). Az altájiak mongol ágához tartozó nép,
ma olődoknak neveztetnek; fő képviselői ma a kosotok, a dzungarok, dorbotok s
torgotok (Törga-Uten) Khinában és Szibériában. A torgotok 1636., a dorbotok
1723-ban vonultak dzungariabeli ősi lakóhelyükről nyugat felé, hogy
helyreállítsák Dsengiszkhán birodalmát; de az oiratnak nevezett törzsnek nem
volt közös feje; elébb az Altajban telepedtek le, innét a Kirgiz-steppén,
azután a Tobol forrásvidékén, s végre a Muhadsar-hegységen tul az Ural folyóhoz
s a Volga torkolatához vonultak. Ott letelepedtek, de 1771. nagy részök elégedetlen
lévén az orosz kormánnyal, kimondhatatlan veszélyek közt visszatért Khinába. A
hátra maradt K. a mult század végétől fogva békésen vándoroltak a Volga és Ural
közti fentérségen, Asztrakhan és Sztavropol körül, Szaratovig, ahol a szareptai
herrnhuterekkel gyakran érintkezésbe jöttek. Az altaji K. fekete vagy hegyi
K.-nak is neveztetnek (Kara-K.), megkülönböztetésül az eltörökösödött
teleutoktól vagy fehér K.-tól Tomszk kormányzóságban. Európában K. Asztrakhan
kormányzóságban (129,550), a doni kozákok területén (23,000) és Sztavropol
kormányzóságban (6000) laknak. Szibériában a Tomszk kormányzóságban (20,000),
Közép-Ázsiában a Szemirecsinszkben és Kuldsában (120,000), végre Khinában
Kobdóban és Dzungariában (320,0009, Kelet-Turkesztánban s Thiancsan-hegységben
(50,000). A dunganok fölkelése s az Ilivölgy annaktálása óta sok K.
Dzungariából Szibériába s orosz Turkesztánba vándorolt. Egészben véve számukat
6-700,000 főre teszik, de lehet körülbelül egy millió is. Külsejük teljesen
megegyezik a mongolokéval (egy kara-kalmuk szines képét l. az Ázsiai népfajok
mellékleten), erkölcseik és szokásaik is hasonlók. Az orosz K. feje 1800 előtt
a dalai-lámától, azután az orosz kormánytól kinevezett láma, ki a volgamelléki
Bazar-Kalmmukban Asztrakhan mellett lakik, s minden nyáron körutat tesz az
országban. A kereszténység itt-ott gyökeret vert közöttük, a K. egy része pedig
a mohammedán hitet vallja. Nyelvük a mongol nyelvjárása; nagy régiség nyomát
mutatja, de igen szegény. Nyelvtanukat megirta Remusat, Recherches sur les langues
tartares, továbbá Zwick (Donaueschingen 1852) s az orosz Popov (Kazan 1847) és
Bobrovnikov (u. o. 1849). Egy szótárt adott ki Zwick (Donaueschingen 1853). A
K.-nak irott törvényeik vannak s irodalmuk is van, mely többnyire
költeményekből, történelmi hagyományokból áll és mondákkal átszőtt; egy
eposzukat (Dsangariász, kalmuk nyelven kiadta Golsztunszkij, Pétervár 1864)
németre fordította Erdmann (Zeitschrift der deutschen Morgenländischen
Gesellschaft 1857) mesegyüjteményt kiadott Jülg Siddi Kür címmel és
fordításokkal (Lipcse 1866). Kereskedelmük cserekereskedés; marhát rozsért,
gyapjuruháért, konyhaeszközökért stb. cserélnek. A khinai és szibériai K.-nál a
kormányzat a törzssfőnökök (jaiszang) s az ezeknek alárendelt hivatalnokok
kezében van; a khinaiak, az oroszok hatást gyakorolnak reájuk mindenféle
kitüntetésekkel. Oroszországban a donkörnyéki K. alá vannak vetve az általános
hadkötelezettségnek, mig az Asztrakhan kormányzóságban levők fel vannak alóla
mentve.
Forrás: Pallas Nagylexikon