Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Kálnoky... ----

Magyar Magyar Német Német
Kálnoky... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kálnoky

(kőröspataki) grófi család. Ősrégi székely család, mely a Mikó- és Nemes-családokkal egy eredetü. A család egész a XII. sz.-ig megy föl, ősük Akadas Simlus de Sebus volt, kinek fia Vince vagy máskép Benchench 1252. adományul kapta Zek földét. Három fia volt István, Domokos és Mikó; utóbbitól a Mikó-, Domokostól a Nemes-, Istvántól a K.-család származik. István unokája, Máté nevezi magát először Kálnokinak; fia Demetertől kezdve, ki 1428. említtetik, a K.-család leszármazása napjainkig levezethető. A család Erdély történetében kiváló szerepet játszott, főleg K. Sámuel (l. o.). A család egyik ága Morvaországba szakadt (L. K. Henrik) s ebből származott K. Gusztáv (l. o.) osztrák-magyar külügyminiszter.

1. K. Antal, szül. 1705., megh. 1783 junius 16. Iskolai tanulmányait bevégezvén, 1725. a katonai pályára lépett Erdélyben. A Schönborn dragonyosezredben mint kadét kezdett szolgálni. 1728. mint zászlótartó a Khevenhüller ezredbe tétetett át; az 1733-iki sziléziai expedicióban ezredével már mint hadnagy vett részt. 1734. a Pesten fölállított huszár-ezredhez kapitánnyá neveztetett ki. Részt vett az 1736-iki luxemburgi, az 1737-iki török és az 1741. kezdődött porosz háborukban. 1742. ezredes lett, mint ilyen küzdötte végig a 40-es és 50-es évek csatáit, s itt tanusított vitézsége jutalmául 1757. tábornokká neveztetett ki. Neje simonyi és varsányi Simonyi Jozefa volt.

2. K. Dénes gróf, főrendiházi tag, szül. Erdélyben 1814., megh. 1888 jan. 28. Tanult Kézdi-Vásárhelyen, Bécsben a Terézianumban s Kolozsvárt, Jogi tanulmányai befejezése után 1838-ban táblabiró, 1839. széki királybiró, 1847. Fehér vármegye főispánja lett. 1849. a sepsi-szent-györgyi katonai hadvonal parancsnokává neveztetett ki. A világosi fegyverletétel után Erdélyben tartózkodott. Az ötvenes években irodalmilag működött, több regénye jelent meg "Karacsai Indár" álnév alatt. Afrikában részt vett Gérard Gyula francia utazó oroszlánvadászatain. 1861. Háromszék főkirálybirójává választotta meg, de a provizorium beálltával leköszönt s csak 1865. fogadta el ismét ez állást, amitől kezdve viselte 1875-ig, amikor nyugalmaztatott b. titkos tanácsosi ranggal. Ő alapította meg a székely művelődési és gazdasági egyesületet, melyeknek sok ideig elnöke is volt. Életrajza: Magy. és a Nagyv. 1865. s Országgyülési Almanach 1887. I

3. K. Gusztáv Zsigmond gróf (kőröspataki báró), osztrák-magyar külügyminiszter, született 1832 dec. 29. Lettowitzban, Morvaországban, az eredetileg magyar család morvaországi ágából. Tanulmányai bevégzése után katonai pályára lépett s 1854. főhadnagy a 2-ik huszár-ezredben. Csakhamar azután diplomáciai szolgálatba lép s elébb attaché a müncheni osztrák követségnél, majd a berlininél; 1860. követségi titkár Londonban. Itt működött 1870-ig, amikor Rómába, 1874. Koppenhágába s 1880. Szt. Pétervárra neveztetik ki, mind a 3 helyre követi minőségben. 1879. tábornagyi rangot nyert. 1881. Haymerle halála után, nov. 21. kelt királyi kézirattal az osztrák-magyar monárkia külügyminiszterévé neveztetett ki s azóta e miniszterium ügyeit vezette. 1888. megkapta a Szent István-rend nagykeresztjét. Mint ügyes diplomatának kiváló érdeme az európai béke megszilárdítása s a hármas szövetség fentartása. Az 1894-iki magyar delegációban erősen megtámadták a romániai erős magyar-ellenes agitációnak megtürése miatt. 1895 május elején ellentétbe jutott Bánffy Dezső magyar miniszterelnökkel, annak Agliardi pápai nuncius utazását illető országgyülési nyilatkozata miatt. Ez ellentét K. lemondásával (május 16.) nyerte megoldását. A király ez alkalommal is nagy keggyel emlékezett meg K. érdemeiről és szolgálatairól, s neki a Szent István-rend gyémántokba foglalt jelvényeit adományozta.

4. K. Henrik, K. Lajos tordai főispán és Blumegen eleonora grófnő fia, a külügyminiszter nagyatyja. Ő az alapítója a család morvaországi ágának. Henriknek testvére János, cs. kir. kamarás és vezérőrnagy, a család erdélyi ágának megalapítója volt. Megh. Brassóban 1833 jan. 3., neje báró Jósika Borbála volt.

5. K. József. A grófi rangot szerző Sámuel unokája, ennek Ádám fia után. Oláhországban nevekedett, majd hivatalt vállalt. A XVIII. sz. török háborui idején Oláhországban a bojárok közt összeesküvést hozott létre, melynek célja volt, hogy Oláhországot Törökországtól elszakítva, a magyar korona igényei alapján Ausztriához csatolják. A terv azonban felfedeztetvén, K. az ellene kiadott halálitélet elől Erdélybe menekült. Táblai ülnökké neveztetett ki, de e hivatalt nem fogadta el. Mellékneve «a török» volt. Meghalt Miklósvárt.

6. K. István, K. János és Károlyi Kata fia, 1627-1632. években Miklósvár széknek alkirálybirója, később ugyane széknek lovas főhadnagya s asszesszora. Részt vett I. Rákóczi György felsőmagyarországi és morvaországi hadjáratában; odautazásáról naplót irt, mely 1645 május 8-tól szeptember 8-ig terjed. Kiadta bevezetéssel Benkő József az Erd. Tört. Adatok IV. kötetében.

7. K. Lajos, K. Antal fia, Torda vmegye főispánja, megh. 1786. Egy másik 8. K. Lajos, 1794 március 17. halt meg mint erdélyi kormánytanácsos.

9. K. Sámuel gróf, születési évére vonatkozólag nincs biztos adatunk. Megh. 1706. 1697. grófi rangot nyert, majjd erdélyi kancellár s háromszéki főkirálybiró lett. Ő adta ki Bécsban 1702. másodszor Pethő Gergely krónikáját: Az Magyar Krónikának veleje és summája címen, melynek folytatását is igérte ugy a címlapon, mint az ajánlólevélben, de amely igéretet soha sem váltott be. V. ö. Molnár János, K. Sámuel gróf (Magyar Könyvház VI. 1794. 81); K. Sámuel biztosítéklevele azokhoz, kik érette Thökölyi Imre előtt kezességet vállaltak, 1690 dec. 9. Sztricsest (közli K. Papp Miklós, Tört. Lapok I. 1874, 5).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is