Kalocsai érsekség

Szent István mint püspökséget alapította oly nagy határral, hogy Váctól délre Dömösdtől a Duna-Tisza közében egészen Tételig terjedt, sőt a Kőároktól keletre, Bánostortól a Tisza tövéig, a Szerémség egy része is hozzá tartozott. Első püspöke Asztrik (l. o.) volt. Az egyház védőszentjévé Pál apostolt választotta, mi feledésbe menvén, a XVIII. sz.-tól szt. Pétert tisztelték védőszentül. Az érseki cím, mert 1050 okt. 3. a pápai regesták Györgyöt (v. ö. Pallas N. Lexikon VIII., 447) nyiltan kalocsai érseknek nevezték. Dezsőt azonban, ki a pécsi püspökkel a határok miatt pörölt, Szt. László az 1093 ápr. 17-én kelt itéletben kalocsai püspöknek mondja. Ekkor a határokat a Kőároknak nevezett vizvezeték, Zimony, Bördi és Almádi közt állapították meg. 1175. az esztergomi szék üresedésben lévén, Pál kalocsai érsek koronázta királlyá III. Bélát, 1204. pedig János érsek III. Lászlót; ami arra bátorította a pápa tartós vonakodása után érsekké kinevezett Bertholdot (v. ö. Pallas N. Lexikon III., 179.), hogy érseksége részére a koronázás jogát követelje; 1212. a két érsek végre ugy egyezett meg egymással, hogy az a jog csak ugy illeti a kalocsai érseket, ha az esztergomi érseki szék üresen állana, vagy vonakodnék a koronázástól; ekkor különben az esztergomi érsek a kalocsai megyében gyakorolt hatóságáról is lemondott, mit különben a pápa nem hagyott helyben. 1179. a K.-et a bácsival egyesítették s hatósága akkor kiterjedt a nagyváradi, erdélyi, csanádi, zágrábi, boszniai, szerémi, a moldvai és a szvidnicai (horvát) egyházmegyére is; magának az érseknek pedig körülbelül 250 birtoka volt. Boszniában különösen a patarénok eretneksége ellen kellett küzdenie az érsekségnek, Ugrin érsek (l. o.) 1224, keresztes hadjáratot is viselt ellenök, mit 1246-1247. IV. Béla Benedek érsek alatt ismételt. A szerémi püspökséget a K.-i megyében 1227. IX. Gergely pápa helybenhagyásával Ugrin érsek állította fel, s ezzel a patarénusok ellen való küzdelem kiválóan a kalocsai érsekek föladata lett. Majd a török háboruk idejétől fogva katonai tekintetben is fontos feladatok vártak ez érsekségre; 1523-26. Tomory Pál érsek (l. o.) éveken át küzdött a törökök ellen s 1526 aug. 29. Mohácsnál mint a magyar sereg fővezére esett el. János király 1527. érsekké nevezte ugyan Ország Jánost, az egyházmegye azonban 170 évig tényleg török hódoltság volt, hová a szt. ferencrendiek csak bujdosva járhattak el a nép lelki vigasztalására. Kollonich Lipót volt az első érsek, ki ismét meglátogathatta megyéjét; Széchenyi Pál 1697 után már visszanyerte Bácsban a kalocsai érsekek örökös főispánságát is, de csak Patachich Gábor választotta Kalocsát ismét állandó székvárosul. Jelenleg az egyházmegye magában foglalja Bács-Bodrog vármegyét egészen, Pest vármegyéből a solti járás déli részét és Csongrádból Horgost. Hatósága alatt áll a csanádi, nagyváradi s erdélyi püspökség. Érseke 1891 óta Császka György. Az egyházmegye történetét megirta Katona István (Historia metropolitanae Colocensis ecclesiae. Két rész, Kalocsa 1800, 8-r., 534 és 495 lap). Újabban több cikket irt az egyházmegye történetéből Városy Gyula.

Forrás: Pallas Nagylexikon