Kalózság

(piraterie) a. m. tengeri rablás. A modern nemzetközi jog a kalózhajókat közveszélyességök miatt nem türi. A kalózok lobogójuk védelmére igényt nem tarthatnak, s a nyilt tengeren bárki által szabadon megtámadhatók és elkobozhatók: nemzetközi veszély ellen nemzetközi védelem. Kalózhajóknak azok a hajók tekintetnek, melyek önhatalmilag, állami felhatalmazás nélkül rablásra v. vagyonpusztításra indulnak. A lopási szándék a K.-nak nem lényeges eleme. A legtöbb esetben lopási szándék vezérli ugyan a kalózokat, de a K. tényálladékát nem szünteti meg az, hogy nem nyerészkedési vágy, hanem nemzeti gyülölet vagy boszu képezi a cselekmény rugóját. Lényeges elemei ellenben a K.-nak egyrészt erőszakos megtámadás, másrészt idegen vagyonnak elvétele v. emberrablás, v. gyilkosság. Némelyik szerint a tényálladéknak egyik kelléke a megraboltnak félelembe ejtése. Ez azonban tényálladéki elemnek annál kevésbbé fogadható el, mennél kétségtelenebb, hogy a rablók akkor is K. miatt büntetendők, ha a megtámadott hajó meg nem ijed, a harcot a kalózokkal bátran felveszi s a kalózokon győzedelmeskedik. Ha valamely hajó ellen a K. gyanuja merül fel, bármely államnak hadihajója jogosítva van a gyanuba esett hajót megállítani, megmotozni, s a gyanu alapos v. alaptalan voltáról meggyőződni. Ez kivétel az általános elv alól, mely szerint idegen államok más állam hajói felett a nyilt tengeren hatóságot nem gyakorolhatnak. Kivétel, melyet a nemzetközi veszély ellen szükséges nemzetközi szolidaritás indokol, de amelyet igazol az is, hogy a kalózhajók állami közösségen kivül levőknek tekintendők. Ha a gyanu alaptalannak bizonyul, a hajó elégtételt s a körülményekhez képest kártérítést is követelhet. Ha ellenben a gyanu alaposnak bizonyul, a hajó elkoboztatik, a legénység pedig bármely civilizált állam birósága elé állítható s ott elitélhető. Ez a nemzetközi illetékesség természetesen cak a nemzetközi jogilag ilyennek elismert K. eseteire áll s nem terjed ki azokra az esetekre, amelyeket csak egyes országok törvényei tekintenek K.-nak. Az elkobzot hajó, amennyiben a kalózoknak tulajdonát képezi, annak az államnak itéltetik oda, amelynek hajója a kalózhajót elfogta (tengeri zsákmány). Ez a hadi jognak analog alkalmazása. Ha a kalózok által megtámadott magánhajó a kalózokat legyőzi s a kalózhajót hatalmába ejti, de a kalózokat a legközelebbi kikötőig biztosan megőrizni képtelen, a magánhajó kapitánya jogosítva van arra, hogy a kalózokat rögtönbiróságilag halálra itélje, s a halálos itéletet nyomban végrehajtsa. A biróság összeállításáról, a tanuk s vádlottak vallomásairól jegyzőkönyv veendő fel. A középkorban, de sőt a legújabb időkig, habár a mult század vége óta csak kivételesen, az államok a rablási vágynak saját érdekökben felhasználásával magánhajóknak meghatalmazást adtak arra, hogy az ellenséges állam kereskedelmi hajóit a nyilt tengeren megtámadhassák s kirabolhassák. Meghatalmazásul az u. n. kalózlevelek (Kaparbriefe, letters of marque) szolgáltak. Az ily privilegiált kalózhajókat kaper-eknek nevezik. A mult század óta ennek a visszaélésnek megszüntetésére több kisérlet történt. Igy 1785. az É.-amerikai Egyesült-Államok és Poroszország között létrejött szerződés kalózleveleknek kiadását megtiltotta. De az elszigetelt kisérlet maradt. A századunk második évtizedében tett kisérletek hasonlólag eredménytelenek maradtak. Csak az 1856. párisi kongresszus törölte el a privilegiált kalózást, kimondván, hogy «la course est et demeure abolie». Az eredetileg csak Anglia, Franciaország, Poroszország, Ausztria és Oroszország által aláirt nyilatkozathoz későbben Olaszország, Törökország, majd a többi európai s részben az amerikai államok is hozzájárultak. De még az É.-amerikai polgárháboruban (1861) a D-i államok kalózleveleket adtak. Általánosan elismert nemzetközi elv ellenben az, hogy béke idején az államok kalózlevelek kiadására jogosítva nincsenek. Az ez ellen vétő állam ellen mint kalózállam ellen az összes civilizált államok támadhatnak s a kalózállamot az elkobzott károk megtérítésére, teljes elégtételre s további visszaélés ellen biztosítékadásra kötelezhetik. Hirhedt kalózállamok voltak egészen napjainkig az É.-afrikai tengerparti államok, amelyeknek az európai államok jó ideig önkényt adót fizettek. A kalózlevéllel ellátott u. n. kaperek és a tulajdonképeni kalóz- (rabló-)hajók között a különbség az, hogy a kaperek is nyilt tengeren bármely állam hadihajói által elfoghatók és elkobozhatók, a legénység azonban, minthogy állami engedélye van, nem itélhető el K. miatt, hanem hadifoglyoknak megfelelő elbánás alá esik. Vagyis jogilag a hajó kalóz- (rabló-) hajó, de legényei nem kalózok. V. ö. Csarada l., A tengeri zsákmányjog elvei a háboruban (Budapest 1882).

Forrás: Pallas Nagylexikon