kálvinizmus

A reformáció egyik, Kálvin Jánosról (1509-1564) elnevezett s főként a feltörekvő polgárság gazd. és pol. törekvéseit kifejezó irányzata. A tanai miatt Franciaországban üldözött Kálvin 1 541-ben Genfben telepedett le és bevezette egyházi rendszerét. A kálvinizmus legfontosabb tanítása az eleve elrendelés (predesztináció) elve, mely szerint isten, tekintet nélkül az ember érdemeire v. bűneire egyeseket eleve az üdvösségre, másokat a kárhozatra rendelt. A kálvinizmus polgári jellegét fejezte ki az a tanítás, hogy a kamatszédés nem bűn, a kereskedelem üdvös dolog és a földi sikeres tevékenység a kiválasztottság jele lehet. Kálvin felújította az antik zsarnokölési elméletet: kimondta, hogy a népet elnyomó zsarnok eltávolítása v. megölése nem bűn. A kálvinizmus egyházi szervezete köztársasági alapelveken épült fel, választott tisztségviselői voltak. A kálvinizmus fontos szerepet játszott az első polgári forradalmakban, Németalföldön és Angliában. Belőle alakult ki a református egyház, mely XVI. sz.-i Mo.-on is gyorsan tért hódított.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• reformáció
• polgárság
• Franciaország
• egyház
• Anglia