Kamara-vájás

(bány.), a sóbányamívelés neme, melyet Máramarosban és Erdélyben alkalmaznak a kősó nyerése céljából. Régebben a sótömzsöt fedő kőzeten keresztül aknát mélyítettek egészen a sótömzsig és még ebben is néhány ölnyire, azután elegendő sótömeget mennyezetnek hagyván, tovább mélyítették az aknát, de mennél mélyebbre hatoltak, mindig szélesebbre és szélesebbre vették ki a sót, és igy harangalaku üregeket vágtak ki, melyek 60 és több ölnyi mélységre terjedtek 20-25 ölnyi legnagyobb átmérővel. Újabb időkben a szállító aknát nem a kamara közepe felett nyitják, hanem oldalvást a meddő kőzetben, hol azt kellőleg biztosítani és gyorsszállításra berendezni lehet. A lefejtésnél mindig első teendő a szállító pálya mélyebbre fektetése; azután következik a tulajdonképeni fejtés, mellyel - a kősónak elaprózását lehetőleg kerülve - szabályos négyszögletü hasábokat repesztenek le a sótömegből és elosztják ötvenkilós darabokra. A munkát csákánnyal, kalapáccsal és ékekkel végzik és igy nagyszerü üregeket állítanak elő, melyeket újabb időkban elektromosan világítanak meg. A marosújvári sóbánya berendezése e tekintetben mintaszerü.

Forrás: Pallas Nagylexikon