Kámforolajfa
v. kámformakk (növ., Dryobalanops Gaertn.), a Dipterocarpeák
fája, 3 faja az indus szigettengeren terem. A D. Camphora Colebr. (D. aromatica
Gaertn.) v. szumatrai kámforfa, Szumatra és Borneo magas fája. Levele tojásdad,
virága fehér, tokját az ötmetszerü kehely fogja körül, sallangjai a gyümölcsöt
széthurcoló zászlóvá nőnek meg. Az idősebb fa repedéseiben kristályos töeg, a
borneói (szumátrai borneol v. baroszi) kámfor van, melyet a benszülöttek onnan
kikaparnak, Baroszban valamennyire raffinálnak; fehér, könnyen eldörzsölhető,
nem éppen kellemes szagu, kámforhoz hasonló ízü tömeg lesz, melynek összetétele
C10H18O, olvadáspontja 198°, forráspontja 212°; szaga
egyáltalán nem emlékeztet a közönséges kámforra, inkább pacsuli-szagu;
kristályosodási formája az oktaéder. Európába alig kerül belőle valami s már
Dél- és K.-Ázsiában is, hol vallásos ünnepeknél használják, rendkivüli ára van.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|