Kámory
Sámuel, evangelikus teolog. tanár és keleti nyelvész,
született 1830. Tanulmányait Pozsonyban végezvén, két évig az ottani evang.
gimnáziumban mint segédtanár működött, s egyszersmind a latin és görög nyelv
tanulmányozásával foglalkozott, ezután a hallei és göttingai egyetemeken töltöt
két évet, a kiválóbb orientalistákat hallgatva s magát az arab, héber, török,
szir és szanszkrit nyelvekben képezve. Hazajöve, a pozsonyi envangelikus liceum
és teolog. intézt tanára lett, itt működött ritka buzgalommal mig nyugalomba
nem vonult. Nyomtatásban megjelent művei: Röpirt a biblia új magyar
fordításának ügyében (Pozsony 1863); Biblia vagyis szentirás (ó- és új test. az
eredeti héber és hellén szövegből ford.); Vallástan (bevezetés az ó- és
újtestamentomba és apost. könyvekbe. Izrael népének történelme. Függelékül:
tulajdonnevek elemzése, Pest 1862); Goel vérbosszús, kiváltó, szabadító rokon
(Pozsony 1860); Énekek éneke;Rúth; Jeremiás siralmai; Vend Abc; Arab gyöngyök
az arab nyelvből (fordította Budapest 1874); Arab gyémántok (u. o.);
Ó-testamentomi Apokrifus könyvek. Kéziratban maradt a Korán, az eredeti arab
szövegből fordítva s bő magyarázatokkal ellátva és több arab és héber
tanulmány.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|