Kánán
máskép Kánaán, sőt Kánahán is, ő-héber eredetü földrajzi
elnevezés, mely ugy látszik síkságot, alföldet jelent és egymásután fejezte kis
Sziriát, Feniciát, a filiszteusok földjét és a Jordán völgyét. Alkalmasint az
utóbbinak az izraeliták által való elfoglalása következtében történt, hogy a
győztesek ezt a nevet, melyet az elfoglalt jordánvölgyi népek ajkán találtak,
az egész később elfoglalt területre, tehát Palesztinára (l. o.)
kiterjesztették, kiváltképen pedig a Jordán nyugati mellékére. Az igy elfoglalt
termékeny területen számos nép lakott, melyeket kánániták gyüjtőneve alá
sszokás összefoglalni, habár a bibliai hagyomány megkülönbözteti a szoros
értelemben vett kánánitáktól a hittitákat, amoritákat, hivitákat és jebuzitákat
v. jebuzeusokat; majd hozzáteszi még a perizzitákat és girgasitákat, sőt egy helyen
(Gen. XV. 19-21) egy ősszülött Refaim nevü törzset és 3 arab tribust (keniták,
kenizziták és kadmoniták). Kétségtelen, hogy szemita nyelvü népek voltak K.
őslakói.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|