kanásztánc
Foglalkozásra felkészítő fegyveres eredetű népi tánc, a pásztortáncok
egyik régi típusa. A
fegyvert ma már rendszerint bot helyettesíti. A botot a földön keresztbe
teszik, azt körültáncolják,
keresztbe ugrálják. Lényeges, hogy táncolás közben a botot ne érintsék.
A kanásztánc virágkorát a
XVI-XVII. sz.-ra tehetjük, melynek a rideg állattartás és a török
megszállás életkörülményei
kedvezett. A ritmusa régi táncdalaink jellegzetes ritmikai alakulata,
melynek van egy kisebb és
egy nagyobb formája. Világosan felismerhető a gyermekjátékok
ritmikájában. A kanásztánc átszövi a
XVI-XVIII. sz.-i magyar zenetörténeti emlékeket. Kapcsolatban van a
Kárpát-medence népeinek
népzenéjével, néptáncával.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|