1. Ágost, botanikus, született Lugoson (Krassó) 1843 ápr.
25. 1857. jul.-ban kapta atyja révén, aki Heuffelnek orvosa volt, az utóbbi
növényeinek és könyveinek duplumait, melyekből korán nyert botanikai irányt és
tájékozást. A gimnáziumot Nagy-Kőrösön és Temesvárt elvégezvén, 1861. a bécsi
egyetemre ment, itt a botanikának sok időt szentelt, s ebbeli ismeretét
külföldön tovább gyarapította. K. botanikai egyénisége lankadatlan erővel,
különösen három irányban domborodik ki, u. m. a históriai kutatás, a
florisztikus munkálkodás és a tanítás terén. I. A história volt az első mező,
melyet még egészen fiatalon művelni kezdett, hogy megmutassa az osztrákoknak,
hogy a magyar flóra átkutatása nagyobbára magyar botanikusok fáradságos munkája
volt. Megirta németül a növénytan történetét Magyarországon (Geschichte d.
Botanik in Ungarn, Hannover és Pest 1863), ezt követte a magyar botanika
története (Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik, Halle 1865) és
számmos régibb botanikustól eredő értékes kéziratoknak közkinccsé tétele, p. a
magyar Linnének, Kitaibelnek a magyar flóráról hátramaradt töredéke,
nevezetesebb utazásai, Heuffel és Diószegi több kézirata, Clusius több levele
stb. II. Florisztikai irányban K. különösen a hazánkkal szomszéd területek
flóráját, másrészt meg az exotikus flórát tanulmányozta. Bécsi tartózkodásakor
Neilreich felismervén a fiatal K. arravalóságát, társául igyekezett megnyerni a
Magyarország flóráját felölelő nagy munkája kidolgozásához. Ez az érintkezés az
első osztrák floristával nagy hatással volt rá, mert igy az egyenes szóbeli
tradició révén, a leiró növénytan tömérdek finomságainak jutott birtokába. K.
ezután az előkészület után már 1866. kiadhatta Müggenburgi Schulzer Istvánnal
és Knapp Józseffel a florisztikai tekintetben Magyarországot kiegészítő
Szlavonia (melyet 1864. utazott be) növényeinek felsorolását. Később a
szomszédos országokra került a sor, s 1877. Ascherson Pállal (l. o.) együtt
Montenegro, Hercegovina, Bosznia, Albánia és Szerbia flórájának áttekintését,
két évre rá Románia és Dobrudsa flóráját (1879-81, Plantae Romaniae) állította
össze; ez utóbbi műveért a bukaresti román akadémia külső levelező tagnak választotta,
a román király pedig a román korona-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A
Hunfalvy-féle Magyarhon természeti viszonyai számára a növényföldrajzi részt
irta meg. Az exotikus flórára vonatkozó s a külföldi nagy herbariumokban
szerzett tapasztalatait, a K.-ázsiai expedició növényeinek feldolgozásával
érvényesítette. Ezt a munkát K. Lejdában és Londonban végezte. Majd később a
Széchenyi-féle khinai expedició növénygyüjtéseit dolgozta fel, még pedig a szt.
pétervári herbariumok összehasonlító anyagának tanulmányozása alapján, s
munkájára fordított fáradságát számos új faj jutalmazta (Stipa Aliciae,
Corydalis Hannae, Zygophyllum Lóczyi, Androsace Mariae, Széchenyia lloydioides
stb.). A Martius-féle, nagy költséggel kiadott Flora Brasiliensis számára a Haloragaceák,
Campanulaceák és Lobeliaceák családját dolgozta fel (l. Haynaldia). III. K.
külföldi tanulmányai után 1869. a magyar-óvári gazdasági akadémiában a
termékrajz rendes tanára lett, s ott e tárgyakat magyarul legelőször tanította.
Innen Eötvös 1870. már megint külföldre küldi. K. beutazta Európát, hosszabb
időt töltött Bonnban s ott Hanstein vezetése alatt gyakorlatilag a
növényboncolástannal és élettannal foglalkozott. 1872. a kolozsvári egyetemre a
növénytan r. ny. tanárának kineveztetvén, az első szervezés nagy munkájával
küzködött meg. A kolozsvári egyetem botanikai intézetét és tanszékét, a
botanikus kertet (szigoruan a természetes rendszer elvei szerint), az erdélyi
muzeumegylet herbariumát fáradhatatlan munkásságával elsőrendü szinvonalra emelte.
A botanika iránt való lelkesedésében saját botanikai könyvtárát (körülbelül
4000 szám) a tanszéknek ajándékozta. A botanikának magyar nyelven való
intenzivebb művelését elősegítendő, 1877. megalapította a Magyar Növénytani
Lapokat, az első magyar botanikai szaklapot, s 1892-ig anyagi áldozatokkal
szerkesztette és adta ki. E lap révén igen értékes külföldi csereviszonyt
folytat s az intézet könyvtárát gazdagítja. K. a tanításból éss
adminisztrációból fenmaradó idejét tanulmányainak szenteli. Terjedelmesebb
modern Általános növénytant (400 lap) irt magyarul, hallgatói számára
szerkesztett Növényrendszerének 3. kiadása forog közkézen, laboratoriumában
pedig tanítványokat nevel, kik közül nem egy külföldön is jól ismert munkása a
botanikának. K.-nak az egyetem körül kifejtett érdemeit szépen méltányolta az
Alma Mater, midőn több izben dékánul és rektorul választotta. 1867-ben titkára
a párisi nemzetközi növénytani kongresszusnak, 1874. a firenzei nemzetközi
kertészeti kiállításon a XII. jury-osztály titkára. Az 1884. szt. pétervári
nemzetközi kertészeti kiállításon szintén jury-tag volt és Baillon elnöklete
alatt az V-ik jury-osztály titkára. Ebbeli működését és fáradozását a cár a
III. oszt. Szt. Anna-renddel ismerte el. Nagy munkássága a botanikai kritika és
ismertetés terén is, köteteket tesz ki mit e téren produkált. K. érdemeit
számos (körülbelül 25) hazai és külföldi tudományos testület méltányolta,
tagjai közé sorozván. 1880. a magyar tudományos akadémia levelező tagul
választotta, a római Accademia dei Licei 1872-ben 40 külföldi levelező tagja
közé fogadta és később rendes tagjának választotta.
2. K. Fülöp Bódog, magyar születésü német műtörténész és
etnografus, született Budapesten 1829 aug. 2. Bécsben műtörténetet tanult,
aztán beutazta Németországot, Franciaországot, Belgiumot és Olaszországot.
Sokat járt a balkáni államokban, Albániában, Hercegorvinában és Montenegróban
is. Művei: Die römischen Funde in Serbien (Bécs 1861); Serbiens byzantinische
Monumente (u. o. 1862); Reise in Südserbien und Nordbulgarien (u. o. 1868);
Serbien, historischethnographische Reisestudien aus den Jahren 1859-68 (Lipcse
1868, 2. kiad. 1877); Donau-Bulgarien u. der Balkan.
Historisch-geographischetnographische Reisestudien aus den Jahren 1860-75 (u.
o. 1875-79, 3 köt., 3. kiad.. 1882); Katechismus der Ornamentik (2. kiad. u. o.
1877)
Forrás: Pallas Nagylexikon