Kanizsai Pálfi

János (Paulides), ref. püspök, szül. Kanizsán, megh. 1640 körül. Tanult Komáromban, honnan 1608. Samarjára ment rektornak, 1609 máj. 30. a heidelbergi egyetem hallgatói közé iratkozott s itt már jul. 2. értekezést tartott. Külföldről újra Samarjára ment előbbi állásába. 1611. komáromi tanár, 1612. pápai lelkész lett s itt már 1614. esperes volt. Innen 1626. Németújvárra távozott lelkészül, hol szintén viselt esperesi hivatalt, mig 1629 márc. 18. a dunántuli egyházkerület püspökké választotta. Midőn a kat. hitre tért Batthyány Ádám gr. 1634. elűzte a birtokaihoz tartozó Németújvárról, a kis-komáromi lelkészi állást foglalta el. 1638 után nyoma vész. A lutheránusokkal való unió-törekvéseknek nem volt barátja s azok ellen ugy az irodalom, mint az egyházi élet terén erősen küzdött. a presbiteriumoknak hazánkban legelső megalkotója volt, ki Pápán már 1615. szervezett ilyent, a püspökké választatása utáni évben pedig az ugyanott tartott zsinattal az egész kerületre nézve kötelezőnek mondotta ki azok felállítását. Művei: Sárvári konyháról Lethenyei Istvántól Pápára némely csemege-kivánóknak...küldetett...nyúlhúsnak abálása...(Nyomtatásban nem ismeretes); Arany tömjénező (Páp 1632).

Forrás: Pallas Nagylexikon